Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Bagi Gábor: Kísérletek a magyarországi szabadparaszti fejlődés fő irányainak meghatározására, különösképp a XVII-XIX. században
192 Bagi Gábor: Kísérletek a magyarországi szabadparaszti fejlődés... Az országos feudális viszonyok tehát a szabadparaszti társadalmakra általában mindenütt hatottak, igaz esetenként eltérő intenzitással. Kivétellel csak ott találkozunk, ahol a feudális nemzetbe való befogadás elmaradt, így a hasonulás lehetősége nem volt meg, s ráadásul ezt adminisztratív eszközökkel akadályozták meg, nevezetesen a katonai igazgatás alatt álló Határőrvidék esetében. Ennek szükségességét a rendi országgyűlések elismerték ugyan, de a konkrét megvalósulás formája, a közvetlen birodalmi katonai igazgatás, az országos társadalmi-jogi viszonyokból való kiszakítás, a Magyar Szentkoronához való hűségeskü hiánya, s az az elleni felhasználás lehetősége (lásd Rákóczit és 1848-at) mégis a magyar alkotmány sérelmévé tették a Határőrvidék meglétét. Csak erősítette ezt az érzést a XVIII. század végétől megfigyelhető törekvés a határőrvidéki szerbség részéről a Szerb Vajdaság létrehozására, ami az ország területi egységét is veszélyeztette.'6 Részünkről ezt tartjuk a magyarországi szabadparaszti fejlődés második nagy típusának. Az itteni admisztratív-katonai szabályozás oka nyilvánvaló volt. A szabadparaszti társadalmak „feudalizálódása” a katonai szolgálat hanyatlásával járt együtt (ami a jászok, kunok, hajdúk esetében jól adatolható), s ez pedig a Határőrvidék alapvető funkciója volt. A szabadparaszti fejlődés e típusával még Oroszországban találkozunk, ahol nem voltak ekkoriban rendek, nemesi önigazgatás, önkormányzat, csak abszolút uralkodói hatalom. Napjaink magyar szakirodalma nem igazán hangsúlyozza ki, de a Határőrvidék kialakítása, szervezete, az itt szerzett tapasztalatok igen fontos hatással voltak a XVIII. században az orosz kozákságnak a Cári Birodalomba, főképp pedig a modernizált, reguláris orosz haderőbe való betagolására. A XIX. századi osztrák, majd osztrák-magyar katonai szakirodalom a kozákokat rendre a magyarországi határőr katonaság megfelelőjeként írta le, s e hasonlóság a társadalmi fejlődésnek a katonai igazgatás által szabadon hagyott lehetőségeit tekintve sem volt elhanyagolható. E fő csoportok között ugyanakkor bizonyos kölcsönhatás is megfigyelhető. Voltak ugyanis olyan szabadparaszti közösségek, amelyeknél mindkét fejlődési típus hatásával számolnunk kell, igaz nem egyszerre, hanem egymást követő időszakokban, s felsőbb, adminisztratív intézkedések eredményeképp. Talán ezeket lehetne említeni a 26 27 26 Lásd az 1790-től jelentkező tervezeteket! 27 Honfi J„ 1968. 95-129.
