Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)

Bagi Gábor: Kísérletek a magyarországi szabadparaszti fejlődés fő irányainak meghatározására, különösképp a XVII-XIX. században

Vármegyék és szabad kerületek 193 harmadik - átmeneti, közbülső - kategóriaként elkülöníteni. Kiket is sorolhatunk ide? Egyrészt a székelységnek azt a nagyobb részét, aki­ket a XVm. század közepétől Határőrvidék kiterjesztése, s a határőr­ezredek erdélyi létrehozása a szabadparasztság második típusa felé mozdított el. E lépés ugyanakkor meg is bontotta a székelység egysé­gét, mivel pl. az aranyosi székelyek nem kerültek be a határőrszerve- zetbe.28 Ugyanakkor olyan esemény is ismert, ami talán a másik oldal­ról ez első típus felé történő lökésként lehet értelmezni. A XVIII. szá­zad folyamán a Határőrvidék több szakaszon is délebbre tolódott, ami a katonaparasztság áttelepülését eredményezte. Nem mindenütt azon­ban. A nagykikindai kerület határőrei helyben maradtak, s végül Torontál vármegyébe kebeleztettek be, bizonyos önállóság és számos kiváltság megtartásával. E kerület történetével kapcsolatban egy na­gyobb jugoszláv munka jelent meg, de a vármegye és a kerület közötti viszony elemzése még nem tekinthető teljesnek.29 Végezetül még egy problémakörre kell utalnunk. A XIH-XV. század magyarországi társadalmi folyamatait sokan jellemezték úgy, mint ahogy Sinkovics István. „A középkori magyar társadalom nem merevedett elzárkózó rétegekké, s így élete örök változás, hullámzás, a magasban és a mélyben egyaránt. A váltakozás, a családok örök kicserélődése ... a társadalom minden vonalán megvan, minden rétegét időnként át meg átalakítja. A középkori társadalom szerkezete ellent­mond minden merev elhatárolódásnak ... és azt mutatja, hogy a hullá­mok töretlen vonalban járhatták át a magyar társadalom egészét.”30 Nyilvánvalóan ez a szakadatlan mozgás a szabadparaszti rétegekre is jellemző volt. Időlegesen, bizonyos korokban számos elem kapcsolha­tó e kategóriához, az általánosan ismert jászok, kunok, székelyek mel­lett. így talán a polgárság felé mozduló szászok mellett azok a várke­rületekbe szervezett románok is, kik a XV. századi déli védelmi rend­szer fontos elemét alkották, s akikkel kapcsolatban eleddig alig jelent meg magyar történeti publikáció. Az, hogy ezen elemek meddig te­kinthetők szabad parasztnak, gyakorta vitatható, a végleges válasz megadása pedig a szabad parasztsággal kapcsolatos további kutatások feladata. 28 Szádeczky L., 1908. 29 Sztajics V., é.n. 3030 Sinkovics I., 1941.7-44.

Next

/
Oldalképek
Tartalom