Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Bagi Gábor: Kísérletek a magyarországi szabadparaszti fejlődés fő irányainak meghatározására, különösképp a XVII-XIX. században
188 Bagi Gábor: Kísérletek a magyarországi szabadparaszti fejlődés... nya, s törvényszerű következményei (jelentős szabadparaszti rétegek jobbágyságba való beolvadása) ellenére a magyar, lengyel és orosz hadszervezetben a feudalizmus késői századaiig állandóan visszatérő problémaként jelentkezett a fokozatosan eltűnő könnyűlovas elemek (székelyek, jászok, kunok, besenyők, tatárok) újakkal való helyettesítése (telekkatonaság, hajdúk, határőr katonaság; kozákok; cserkeszek, tatárok stb.).13 A nyugati és a keleti európai régió összevetéséből kitűnik, hogy a nyugati szabadparaszti rétegek hosszabb távon nem csupán számukat, társadalmi jelentőségüket tekintve maradnak el az előbbiektől. Noha általánosságban mindenütt jellemző e rétegek számarányának csökkenése, Nyugaton megmaradásuk - egyedi kivételektől eltekintve - mégis sokkalta időlegesebb, mint Keleten. A XVI-XVII. századra itt igen előrehaladott lesz beolvadásuk a társadalom egyéb rétegeibe. Vannak akik a szabaddá váló jobbágyparasztságba olvadnak be, mások szabadságukat veszítik el, ismét mások paraszti jellegüket, egyes hispániai csoportok pedig elköltöznek. Ugyanakkor a Kelet-Európábán megmaradt szabadparasztság, a társadalomban betöltött funkcióját - megmaradásának okait - tekintve is, az eltérő történeti fejlődés miatt egyedi sajátosságokat hordoz. A legfeltűnőbb ezek közül a Nyugattal szemben a szabadparaszti elemeknek a feudalizmus különböző időszakaiban az eltűnéssel (a jobbágyságban való beolvadással) párhuzamos időszakos, részleges újratermelődéséhez, illetve ennek esetenkénti - külső hatásra történő - felerősödéséhez kapcsolható. Ez az újratermelődés az abszolút monarchiák kialakulásakor gyakran szándékos újratermeléssé alakult, amit az adott birodalmak gazdasági-pénzügyi nehézségeiből fakadó relatív (vélt vagy valós) katonai gyengesége indokolt. E folyamat része volt 1699 táján a Magyarország déli határainál a másfél évszázadig fennálló katonai határőrvidék létrehozása, s kiterjesztése, de zaporozsjei és doni kozákság XVIII-XIX. századi kitelepítései - 1914- re amuri, bajkálontúli, szibériai, orenburgi, turkesztáni, uráli, jaiki, asztrahanyi, kubani, tereki, fekete-tengeri stb. - is ebbe az irányba mutatnak.14 A döntően földdel fizetett határőr ugyanis olcsó volt. N. Kiss István is utalt rá, hogy 1770-ben a Határőrvidék állománytáblái 13 Makkai L„ 1987.; Borosy A., 1971.; Uő„ 1972. 462-505. 14 Lásd a Bolsaja Szovetszkaja Enciklopegyija „Kozákság” címszavát!
