Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalmának főbb jellemzői 1745-1848 között
174 Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalmának főbb jellemzői... Ill IRREDEMPTUSOK: Tágabban a nem redemptusokat (bir- toktalanok), míg - a pontosabb - szőkébb értelemben a lakosként befogadott, de redemptus jogokkal nem bíró szeméh sorolták ide. Ezeket az országos összeírások a házas zsellér kategóriával vették azonosnak, helyi elnevezésük - talán a tőkeföldes irredemptusok kivételével - birtoktalan lakos volt. Ide tartoztak a birtokukat teljesen elvesztő teljes, s nem teljes jogú redemptusok, a redempció kori irredemptusok utódai, illetve az idővel honosságot kapó beköltözők. Tőkefölddel egyáltalán nem rendelkeztek vagy az. - a bevándorlók esetében - a helyi legalsó váltás alatt volt. Bírtak házzal, lehetett beltelkük, szőlejük, időlegesen osztott földeket, is kaptak, ám ezekre állandó jogosultságuk nem volt. így részeltetésük érdemtől, s a tanácsok „jóindulatától” függött, s akkor is csak taxafizetés ellenében. A zsellérekkel együtt a közföldeken való legeltetésért fűbérrel tartoztak településüknek, állatlétszámaikat behatárolták, egyesek tartását le is tiltották. Sző- leikről ugyancsak adóztak településüknek. A boltnyitásokban, ingatlanvételekben, árendálásoknál a zsellérekkel szemben volt elsőbbségük. Csak egy részük volt képes az önálló gazdálkodásra, a többit a kötelező munkavállalás kénsere terhelte. Társadalmi súlyuk minimális volt, bár számukat tekintve - a zsellérekkel együtt, sőt Kiskunfélegyházán anélkül - néhány kiskun településen túlsúlyban voltak. IV. ZSELLÉREK: A társadalom legalsó alaprétege, mely lakosi joggal sem bírt, ing-ó vagyonnal (állatokkal) minimálisan, ingatlannal egyáltalán nem rendelkezett. Döntően szer állapotú elemnek tekinthető, mely a tehetősebb lakosok házában, háztartásában élt, s önálló gazdálkodásra nem volt alkalmas. (Állataik számát, fajtáit behatárolták, a legeltetésért fűbért fizetett.) Az összeírásokban házatlan zsellérként szerepeltek. Zömmel úrbéres vidékekről jöttek be, ám végleges beköltözésüket állandóan nehezítették, beszökdösésüket büntették. A zsellérektől nehezen választhatók el a munkát vállaló, csak időlegesen itt tartózkodók, a commoransok. Ezek a tanács engedélyével bejött egyének voltak, kik rendszeresen adóztak, közterheket viseltek, s legalább tíz évig helyben lakván magukat nem rovatták meg. A jelek szerint a zselléreknél kisebb állatállománnyal rendelkeztek, s előbb zsel- léri státust kellett szerezniük a társadalmi előrelépéshez.6 III. Megkockáztatható, hogy a redempcióval kialakuló társadalmi tagozódás kezdetben döntően egybeesett a helyi paraszti társada6 Bánkiné Molnár E., 1992.
