Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalmának főbb jellemzői 1745-1848 között
Vármegyék és szabad kerületek 175 lom tényleges anyagi differenciálódásával. Ugyanakkor idővel vagyo- nilag a redemptus és irredemptus rétegeken belül egyaránt elkülöníthető egy tehetős, átlagos és szegényebb réteg, sőt a tehetősebb irredemptusok közül számosán elérték a szegényebb redemptusok vagyoni szintjét. Vallási szempontból jellemző, hogy a református helyekre (Halas, Kísér, Karcag stb.) erőszakkal betelepített katolikusok zömmel csak a redemptusság alsó rétegeibe tudtak betagozódni.7 A társadalom jogi tagolódása a XIX. századra már eléggé ellentmondásos képet mutatott. A bekövetkezett vagyoni átrendeződések nyomán gazdák a redemptusoknak, a földtelenek irredemptusoknak és zselléreknek már nem teljesen feleltek meg. Ugyanakkor tovább bonyolította a helyzetet, hogy a jászkun társadalom tagolódása sajátosan ötvöződött az országos rétegződés egyes elemeivel is. Elvben ezek nem bírtak önálló súllyal, a gyakorlatban a - redemptusok között szereplő - nemesek tettek kísérleteket ennek kivívására. Ok a Kerületekben kiváltságaikkal nem élhettek, mivel csak jászkun jogok alapján szerezhettek, bírhattak ingatlant. Személyes szabadságukat elismerték, ám kerületi vagyonuk alapján egyenlően adóztak a többi lakossal, csak a közszolgálatok pénzen való megváltása jelentett számukra könnyítést. Egyes csoportjaik a XVIII. század végétől sorozatos, sikertelen kísérleteket tettek előjogaiknak jászkun privilégiumok rovására történő elismertetésére, főként a rendi országgyűléshez való folyamodások révén. A nemesek számának, számarányának csökkenésében ez a sikertelenség is közrejátszhatott.8 A jászkun agrártársadalmat csekély bár gyorsan növekvő iparosréteg jellemezte, kiknek társadalmi megítélése idővel változott. A századfordulóig ezek még főleg irredemptusok és zsellérek, de utóbb már sok köztük a redemptus és nemes. Ok talán a birtokaprózó- dás miatt kényszerültek az iparossá felé nyitni. A helyi kiskereskedelemben a görög, majd zsidó kereskedők szerepe volt döntő. A helybelieknek a jövedelmező állat- majd gyapjúkereskedelembe való bekapcsolódásra semmi esélyük nem volt.9 IV. A jászkun társadalomban domináns redemptus réteg társadalmi igényei a XVIII. század végétől fogalmazódtak meg, s főként a 7 Bagi G„ 1994/b. 8 Bánkiné Molnár E„ 1982.; Uő. 1988.; Bagi G„ 1995. 9 Bagi G„ 1991.
