Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalmának főbb jellemzői 1745-1848 között
172 Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalmának főbb jellemzői... országi örökváltságnak tekinti (bár ekkor még maga a kifejezés is ismeretlen!), maguk a jászkunok azonban mindig is jogaik visszaszerzésének tényét, egy korábbi jogállapot visszanyerését hangsúlyozták. A Jászkunság népességét végérvényesen a megváltakozás terheinek viselése, s ennek mértéke tagolta, s osztotta három fő részre. Kialakult egy redempcióban résztvett, a privilégiumokban részesülő birtokos redemptus, egy csak részterheket vállaló, jórészt birtoktalan. a jogokkal csak esetiegyesen élő, de honos irredemptus, s egy ingatlannal és honossággal sem bíró zsellér réteg, mely semmiféle jászkun kiváltsággal sem élhetett. A redemptusság a redempciós váltsághoz való egyéni hozzájárulás alapján kiadott redemptus birtok, s ezen belül főképp az állandó vagy tartós használatra kimért úgynevezett tőke-, vagy tanyaföldek birtoklásához volt kötve. Ennek arányában adtak járulékokat (appertinencia), melyhez osztott nyilasok és haszonvételek (legeltetés, kisebb királyi haszonvételek) tartoztak. E tartozékok csak a birtok arányában voltak elidegeníthetők. A tőkeföldek vásárlásában a három réteg között elsőségi hierarchia alakult ki, mely utóbb az árendálásra, bérletekre, kocsma- és boltnyitásokra is kiterjedt. Ez a szabad birtokforgalom korlátozásával önmagában is mérsékelte a társadalom mobilitását, ám idővel a települések, majd a Kerületek is korlátozták a redemptussá válást. 1794-től csak azokat az új birtokosokat fogadták el redemptusnak, akinek birtoka a helyi legalsó redempciós váitság összegét (15-25 forint közötti redempciós birtok) meghaladta, míg a régi birtokosoknál már a legminimálisabb birtokmennyiség is elegendő volt e csoportban való megmaradáshoz. Ezzel a redemptusságnak bizonyos fokig a vérség, vérrokonság is kritériumává vált, - amit viszont az irredemptusoknál és zselléreknél csak korszakunk első felében - akkor is csak elvétve, esetenként - vettek figyelembe. A két Kunság pár településén ugyan a helyi szokásjog alapján minden tőkeföldtulajdonost redemptusnak tekintettek, ám az 1823-as kerületi határozat nyomán a legtöbb helyen a 25 forint alatti új birtokosokat az irredemptusokhoz sorolták.3 II. A Jászkun Kerület társadalmát a redempció két évtizedében számos átmeneti kategória jelenléte,4 s a jelentős társadalmi mobilitás 3 Bagi G., 1991.; Uő. 1995. 4 Ezeket Janó Á. sorolta fel munkájában. Janó A., 1965.
