Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Nagy László: Hajdúsors "Az magyar romlásnak századában"
76 Nagy László: Hajdúsors „Az magyar romlásnak századában fejedelemmel, az ő kegyelmes urokkal élni-halni akarnának.”52 Amikor a fejedelem 1658-ban nagy összecsapásra készülődött az ellene támadó török sereggel, a bihariak, a szabolcsiak és a szabadhajdúk sokasága „oly nagy készséggel és szívvel is vala... a törökkel való hadakozást oly régen kívánták és óhajtották volna, hogy magokat boldognak állítván, hogy ezt az üdőt érhették volna.”53 A Lippa mellett lezajlott ütközetben fényes győzelmet arattak az „igaz hit harcosain.” Ám ezt követte a hajdúságra oly siralmas következményekkel járó „Szejdi járás”: „...az Tiszáig való szép darab föld, Istennek annyi sok szép gyülekezeti, a szép rakott hajdúvárosokkal mindenestül porrá és hamuvá téteték.”54 Vajon elkerülhető lehetett volna-e a hajdúság e nagy romlása? Egyre erősebbé válik az a meggyőződés, hogy aligha, mert ez az alapvetően törökellenes beállítottságú hadinép eleve útjában állt a Portának, amely Várad központú újabb bégséget akart létrehozni a gazdag Partiumból. Ebbe az elképzelésbe viszont egyáltalán nem illett bele a hajdú privilégiumok fennmaradása, hiszen ilyen státus ismeretlen volt a „Nagy szultán birodalmában”. Várad eleste véget vetett a bihari „kis hajdúvárosok” szabad létének. Az 1661-1664. között folyó törökellenes harcokban nem sok szó esik hajdúkról, ám annál több abban a küzdelemben, amit 1670-től a magyarság egyik - 1672-től egyre többször kurucnak nevezett55 része folytatott I. Lipót császár, magyar és horvát király ellen előbb Zrínyi Péter és I. Rákóczi Ferenc, majd I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem, s végül Tököly Imre, a legendás hírű „kuruc király vezetésével.” Az 1670-es felkelésben Zrínyi és Rákóczi magánföldesúri hajdúi mellett részt vettek a szabolcsiak is.56 Ám sokan csatlakoztak hozzájuk a végvárak vitézei közül is, ami miatt a bécsi kormányzat tervbe vette minden magyar katona elbocsátását, amit azonban nem hajtottak végre felerészben sem. Az 1672-es bujdosó támadásban „az egész 52 Szalárdi J.: i.m./1980./ 398-400.O., továbbá Kővári László: Erdély történelme. Kolozsvár, 1863-tól V.k. 64-67.0. 53 Szalárdi J.: i.m./1980./ 410.O. 54 U.o. 540-541.o. 55 L. erről a sokat vitatott problémáról Nagy László: „Kuruc nevet viselt a jó hazafi...” Mikor és hogyan lett „kurucz” a kuruc? /In: „Nem jöttünk égi hadak-útján...” Vázlatok és tanulmányok a XVII. századi kurucokról. Bp.,1982. 33-64.0./ 56 TT 1891. 240.O.
