Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Nagy László: Hajdúsors "Az magyar romlásnak századában"
70 Nagy László: Hajdúsors „Az magyar romlásnak századában” gyár trónra juttatásánál Rudolf ellenében hatezer hajdú katona vett részt, nagyobb részük viszont az ifjú Báthory Gábort segítette az erdélyi fejedelmi székbe ugyanebben az esztendőben. A nagybirtokos főúr és a társadalmon kívül rekedt szabadhajdúk egymásra találásának egyszerű oka volt: utóbbiak tekintélyes patrónust kerestek maguknak és úgy vélték, hogy ezt a férfiút Báthory személyében találják meg. Az ifjú főúrnak pedig megfelelő számú fegyveresre volt szüksége részben az erdélyi trón megszerzéséhez, részben távolabbi nagy tervei megvalósításához. Valójában nagynevű rokona és előde Báthory István lengyel király és fejedelem „plánumát” akarták megvalósítani: Erdély és a Királyi Magyarország keletről történő egyesítését, a két román vajdaság fölötti hűbéruraság megszerzését, s a lengyel trón elnyerését, amelyre már 1607 elején meghívást kapott. Az egyezségre 1607 februárjában került sor Debrecenben. A hajdúk többek között azt kívánták tőle: „az közönséges vitézek Váradtól fogva Ecsedig és Káliéig úgy telepíttessenek le, hogy minden nemzetségről-nemzetségre állandó szabadságos és szabados házhely adattassék, hogy mikor az szükség kívánja, az ország szükségére hamarsággal felvétessenek.”26 27 A nagy ambíciójú Miskolci Nagy András főkapitány vezette hadinép fenyegető megmozdulása Báthory mellett „kiugratta” fejedelmi székéből az öreg Rákóczi Zsigmondot, s a szervilizmusba beleszokott erdélyi rendek pedig „egy szűvvel lélekkel” urukká választották a somlyai és az ecsedi Báthoryak mesés gazdagságú vagyonának örökösét. Ám miután jó két esztendeig nem került sor a szabadhajdúk lételemét alkotó háborúskodásra, a „rakoncátlan” és nyugtalan hadfiak bizony sorozatosan összeütközésbe kerültek az erdélyi termelő lakossággal. Egyes vélemények szerint kilengéseik szülték az 1610-es széki merényletet is Báthory ellen, akit az erdélyi, főként katolikus főurak a hajdúk fő pártfogójának tekintettek. Amikor azután 1610 végén Báthory összeütközésbe került a szász városokkal, amelyek lakóit 1611 nyarán a Királyi Magyarországról érkező intervenciós sereg is támogatott, Nagy András vitézei hol Báthory mellett voltak, hol cserbenhagyták őt. A szászokon győzelmet arató „Tündérkirályfi” azonban végül is elbukott a Bethlen Gábor intrikái miatt ellene fordult Porta fegyveres beavatkozása miatt. Halálát ugyan a vele érdekellentétbe került, Bethlen által felbérelt hajdúkapitányok okozták, de ez a me26 Erről bővebben Nagy László: Tündérkert fejedelme Báthory Gábor. Bp.,1988. 27 TT 1900. 438-440.o.
