Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Tringli István: Megyék a középkori Magyarországon
Vármegyék és szabad kerületek 41 urukkal szabályos familiárisi szerződést kötöttek; megegyeztek a fizetségben, részesedtek a bírságok ispáni részéből. A megye napi munkájában általában ők vettek részt. A törvényszékeken ők elnököltek, a közgyűléseken szinte kizárólag csak ők vettek részt. Esetenként találkozunk helyetteseikkel, a subvicecomesekkel is, őket az alispán saját familiárisai közül választotta ki.52 A szolgabírákat a kezdeti néhány királyi kinevezési adattól eltekintve a megye nemessége és más birtokosai választották. A középkori választás lefolyásáról szinte semmiféle adatunk nincs. Néhány 15. századi adat ugyan arra utal, hogy évenként választották őket, mégpedig a sedrián, hivatalukat azonban általában egy évnél tovább viselték. Hogy eleve hosszabb időre választották-e őket, vagy újraválasztás történt, azt nem tudjuk.53 Kiválasztásukkor az elsődleges szempont az volt, hogy a megye befolyásos családjai képviseltessék magukat. A befolyásos azonban nem jelentette mindig a legelőkelőbbet. A 14. század első felében többször találkozunk nem nemes várjobbágy szolgabíróval, aki azonban a megyebéli várjobbágyok, egyáltalán a megyebéliek közt bizonyára tekintélyt vívott ki magának. A 14. század közepe amúgy is több szempontból fordulópont a szolgabíráknál. Addig járt nekik a nevük elé tett ispán (comes) szócska, azután eltűnt. Pest megyében pl. ezzel a szokással utoljára 1335-ben találkozunk, 1341-től többé már nem címezték őket ispánoknak. Ez a változás talán összefügg egy még szembetűnőbb jelenséggel. A 14. század második felétől több megyéből eltűntek a jómódú nemesek a szolgabírák közül. Ezután e tisztségen többnyire a kisnemesi, sokszor egytelkes nemesi famíliák osztoztak. Zsigmond és Mátyás király nagyobbik törvény- könyve is előírta ugyan, hogy a jobb módú nemesek közül kerüljenek ki, ennek azonban nem lett sok foganatja. Úgy tűnik, sokan inkább terhes kötelességnek és nem megtiszteltetésnek érezték e hivatalt. E két törvény ugyanis pénzbírsággal kötelezte a megválasztottakat arra, hogy legalább egy évig maradjanak meg tisztségükben. A kiválasztáskor nem volt szempont a földrajzi elv sem, nem kellett a megye különböző sarkaiból, főleg nem az egyes járásokból származniuk. A szolgabírák az egész korszak folyamán megmaradtak nevüknek meg52 Holub József: A főispán és alispán viszonyának jogi természete. In Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére. Bp. 1933. 52 Az évenkénti választásra utal az 1435: 2. és az 1486: 9.tc, arra, hogy ez a sedrián történt: 1495: 24.te.
