Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Tringli István: Megyék a középkori Magyarországon
42 Tringli István: Megyék a középkori Magyarországon felelően szolgáló, azaz segítő bíráknak. Önállóan nem ítélkezhettek sem kollektiven sem egyénileg, csak az alispánnal, ritkábban az ispánnal együtt. Ezen az elven még a Pest megyében a „megye szokásának” nevezett valóban kivételes eljárás sem változtatott, hogy ha a felek kérték, akkor a sedrián elindított ügyet nem ott tárgyalták, hanem kiküldtek egy szolgabírót a helyszínre törvényt ülni. Ott ugyanis a szolgabíró bíráskodási joga a sedria felhatalmazásából eredt, az ítéletről a következő sedrián jelentést kellett tenni, ráadásul Pest megyének nem volt sem ispánja, sem alispánja.54 A megye által elvégzett vizsgálatokat általában egyedül, ritkábban ketten végezték, akárcsak a kikiáltott közgyűléseket, az ezekről szóló okleveleket azonban már a sedria állította ki. Rendszerint őket küldték ki idézésekre is. A szolga- bírák száma kezdettől fogva szabott volt. A megyék többségében négyen voltak, Erdélyben és Bács, Pilis, Moson, Pozsega, Külső- Szolnok, Torna, Valkó, Verőce megyékben ketten.55 A megyei írnok tevékenysége a 14. századtól kezdve mutatható ki. Feladatuk az oklevelek kiállítása volt. A megyéknek egyáltalán nem volt más tisztségviselőjük, ami későbbi szemmel még szokatlanabbnak tűnik, nem tudunk más „hivatalos alkalmazottróP’sem. Hiányzott a karhatalom, nem volt megyei börtön, porkoláb vagy hóhér sem. A középkor viszonyai közt erre nem is volt szükség. Minden birtokos erőszakkal is megvédhette birtokát és jobbágyait, ezt családja és jobbágyai el is várták tőle. Végszükség esetén az ispán saját familiárisai biztosíthatták a rendet. Erre a megye nemességét is utasíthatta. A bűnözők üldözésében a megye minden lakójának segítenie kellett a törvényszéket, elítélésükig kötelesek voltak őket fogva tartani és biztonságosan őrizni. Az ősi jogszokások azonban a 14. században még éltek, és később is fellelhetők voltak. A bűnöző elítélése a sedria dolga volt, az ítélet végrehajtása vagy a vele való kiegyezés azonban a sértettre hárult.56 A megyei oklevelek intitulatiojának és adresseinek alapvetően két fajtája terjedt el. A leggyakoribb a „mi X megye Y ispánja, Z alispánja és a négy szolgabírák” formula volt, ami néha úgy módosult, hogy a szolgabírák is kiírták a nevüket. Mivel az ispán rendszerint nem vett részt a sedrián, ezért az ő neve általában hiányzott, csak alis54 Tringli: Pest megye 55 Csukovits: Sedriahelyek, Verőcére: Tringli: 1481 56 Tringli: Levelesítés
