Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Tringli István: Megyék a középkori Magyarországon
40 Tringli István: Megyék a középkori Magyarországon (magnificus) megszólítás sem.50 Erdélyben és Szlavóniában a vajda illetve a bán nevezte ki az ispánokat. A szlavón ispánok valójában csak a bán alispánjai voltak, ezért gyakran elnevezésük is hullámzott, hol comesnzk, hol meg vicecomesnek nevezték őket. Az örökös ispáni tisztség kialakulása ebben a korszakban kezdődött. Kezdetben csak püspökök nyerték el annak a megyének az örökös ispáni tisztét, amelyben székvárosuk feküdt. Az első az esztergomi érsek volt, akinek örökös Esztergom megyei ispáni említését 1270-ből ismerjük. Az 1310-es évektől a veszprémi és a nyitrai püspökök voltak Veszprém, illetve Nyitra megye örökös ispánjai. Valójában ez utóbbi két esetben csak nagyon rövid ideig tartott ez az „örökös” tisztség. I. Károly ugyanis szívesebben kormányoztatott világiakkal, és korábbi adományát nem erősítette meg. A veszprémi püspök csak 1392-ben lett újra ispán, tisztségét azonban ezután sem tudta töretlenül megtartani, ez egyedül csak az esztergomi érseknek sikerült. Az örökös ispáni tisztség új korszaka Hunyadi Mátyás alatt kezdődött, a püspökök nagy része örökös ispán lett. Ekkor kezdődött a világiak számára történő örökös ispáni tisztségek osztogatása is pl. 1465-ben a Szapolyaiak szepesi grófi címe Szepes megye örökös ispánságával is együtt járt. A folyamat nem ért véget Mátyás halálával. A Perényiek nádori ága II. Ulászlótól nyerte el az abaúji örökös ispánságot.51 Fontos megjegyezni, hogy a középkorban nem beszélünk főispánról csak ispánról. A főispán (supremus comes) elnevezés csak a korai újkorban honosodott meg. Az ispán helyettese, az alispán (vicecomes) urát mindenben helyettesíthette. Ugyanúgy, ahogy az ispánt a király tetszése szerinti időre nevezte ki, úgy az alispánt is az ispán tetszése szerinti ideig tartotta meg hivatalában. Kiválasztásakor semmire nem kellett tekintettel lennie. Az 1291: 4. te. ugyan csak nemesek kinevezését tette lehetővé, de az ispánok még ezután is többször a régi szokás szerint várjobbágyokat tettek helyetteseikké. Az alispánok rendszeresen töltöttek be nagyobb hatalmú uruk mellett magánjellegű tisztséget is pl. várnagyaik, pontosabban alvárnagyaik, tiszttartóik voltak. Kinevezésükkor 50 Engel Pál-Tringli István: megyésispán In KMTL 51 Hajnik Imre: Az örökös főispánság a magyar alkotmánytörténetben. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XIII/ 10) Bp. 1988. Schiller Bódog: Az örökös főrendiség eredete Magyarországon. Bp. 1900., Kubinyi András: A megyésispánsá- gok 1490-ben és Corvin János trónörökösödésének problémái. In A Veszprém megyei múzeumok közleményei 16. Veszprém, 1983.
