Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Vladan Gavrilović: A Tiszai Koronakerület
Vármegyék és szabad kerületek 351 Magyar kamara és más magyar kormányszékek sem tudták elfogadni, így a betelepedés folytán jelentősen megváltozott a kerület etnikai összetétele. Ez nem eléggé szembetűnő a bácskai kamarai uradalmakat (beleértve a Tiszai koronakerületet is) felölelő 1764-es lakosságösszeírás adatai alapján, mégis, a koronakerületbe történő intenzív betelepedés tényét jól tükrözi az a tény is, hogy a kamarai uradalmak összlakosságából (72.466) 16.760-an (23,1%) a Tiszai koronakerület területén éltek. A kolonizáció jellegéről képet alkothatunk a községekben megválasztott képviselőkkel (Selectarum Comunitatum) kapcsolatos 1768-as adatok alapján is. Ezekből kitűnik, hogy a betelepült magyarok száma kiegyenlítődött az eredeti szerb, határőr lakosság számával - elsősorban a kanizsai, zentai és adai községekben. Meg kell jegyeznünk, hogy a valamikori szerb határőrök a katonai határőrvidéki élet során gazdaságilag megerősödtek, míg az újonnan jött kolonisták nem kaptak gazdasági jellegű kedvezményeket. Nem kaptak kész házakat, marhát sem vásárolhattak kedvező áron és nem részesítették őket adókedvezményekben sem. Új életüket mindössze azzal kezdhették amit az előző lakhelyükről sikerült magukkal hozniuk. A betelepülők többnyire meglehetősen szegények voltak, amiről legjobban a koronakerület "gazdáinak" 1760-1778 közötti ösz- szeírásai tanúskodnak. Példaként említhetjük Becsét, ahol 1760-ban 98 szerb gazdát írtak össze, evvel szemben egyetlenegy magyar gazdát sem. 1762-ben amikor a szerb gazdák száma elérte a 105-őt, két magyar gazdát is összeírtak. 1766-ban az arány a következő: 191 szerb, illetve 27 magyar, 1778-ban 228 szerb és 83 magyar gazda szerepelt az összeírásban. Mindezt azért érdemes kihangsúlyozni, mert ezáltal szembetűnőbbé vállié a Habsburg udvar kettős mércéje a német és magyar telepesek esetében: míg a magyarok majdnem semmilyen kedvezményben nem részesültek addig a bácskai német kolonisták - elsősorban a 18. század hetvenes és nyolcvanas éveiben - nemcsak gazdasági jellegű kedvezményekben részesültek (kisebb adóterhek, jószág az államtól), hanem építőanyagot vagy anyagi támogatást is kaptak a házépítéshez. A nem szerb telepesek érkezése kezdetben bizonyos feszültséget váltott ki "a honos szerb lakosság" köreiben, melyek a későbbi évtizedek folyamán, szerencsére feledésbe merültek.
