Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Vladan Gavrilović: A Tiszai Koronakerület
350 Vladan Gavrilovic: A Tiszai Koronakerület körülírták a kerület lakosságának előjogait. Az első diploma 1751-ből, a második 1774-ből, a harmadik pedig 1800-ból származik. Az első két adománylevél magyar nyelven megjelent a Bács - Bodrogh Vármegyei Történelmi Társulat 1890-es évkönyvében, a három privilégió latin változatát a Vajdasági Levéltárban őrzik Újvidéken, míg a harmadik diploma eredeti példánya a Zentai történelmi levéltárban található meg. Külön figyelmet érdemel a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia karlócai levéltári részlegében fellelhető első oklevél szerb (ún. szlavenoszerb) és latin átirata. Az előjogok 14 tiszamenti települést érintettek: Martonos, Kanizsa, Zenta, OcTpoBo, Ada, Mohol, Péterréve, Óbecse, Szenttamás, Túrfia, Földvár, Csurog, Goszpodince Ó- és Új Kovily. A koronakerület székhelye Óbecse volt. A kerület kiterjedése 1769-ben csökkent, mivel négy helységet (Goszpodince, Csurog, a két Kovilj) az újonnan alakított sajkás zászlóalj területéhez kapcsoltak. Az említett oklevelek beleilleszkednek a magyar közjogi viszonyokba. Nem szándékunk az oklevél diplomatikai elemzése, mindösz- sze a diszpozíció azon pontjaival szeretnénk foglalkozni melyek a kerület közigazgatási, gazdasági és jogi viszonyait határozzák meg. A koronakerület jogi helyzetét az 1751-es privilégium első pontja határozta meg. E szerint a volt (szerb) határőrök soha nem rendelhetők magánfoldesurak vagy a megye joghatósága alá, hanem szabadok maradnak a magyar kamara joghatósága alatt. Ez a rendelkezés biztosította azt, hogy - habár a koronakerület de facto a Bács-Bodrog megye területén helyezkedett el, de jure kiemeltetett a megye juriszdickiója alól és a magyar udvari kamara alá rendeltett, a közvetlen adminisztrálását viszont a Zomborban székelő bácskai kamarai igazgatóság végezte. Jogi szempontból érdekes még a privilégium harmadik pontja, mely kimondja, hogy a kerület előzetes engedélye nélkül tilos a kerületbe történő betelepedés. Arra hivatkozva, hogy a tiszai koronakerületben nagyon sok szabad, kihasználatlan földterület található, továbbá, hogy megengedhetetlen miszerint egyes marhakereskedők jelentéktelen értékű adó ellenében több ezer hold nagyságú legelőket használjanak, maga a Kamara csakhamar megszegte az emutett rendelkezést és serkentette a terület kolonizációját. A kolonizációnak politikai jellege is volt. A szerbek ugyanis úgy vélték, hogy e földeket mint valamikori határőrök, a múltban szerzett érdemeikért kapták a bécsi udvartól, tehát kizárólag a szerb nemzetet illetik meg. Ezt az érvelést a