Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)

Vladan Gavrilović: A Tiszai Koronakerület

Vármegyék és szabad kerületek 349 A Tiszai koronakerület Vladan Gavrilovic A Tiszai koronakerületet Mária Terézia királynő 1751. június 28.-ai adománylevele hívta életre. Létrehozását úgy is értelmezhetjük mint a szerb granicsároknak nyújtott kárpótlást az ugyanez évben megszüntetett tiszai-marosi határőrvidék helyébe. A tiszai-marosi ha­tárőrvidék megszüntetéséről az 1741-es magyar országgyűlésen hoz­tak döntést. E koronakerület megalakulása nagy jelentőséggel bírt a szerbek számára hiszen lehetővé tette, hogy ne kerüljenek a megye és a ma­gyar kamara közvetlen irányítása alá, melyek hatalma a 18.század során rendkívüli súllyal nehezedett a környék lakosságára. Ennek oka, hogy a bécsi udvar a 18. század közepétől a kamarai jövedelmek be­hajtását bérbe adta, ami igen kaotikus és szerencsétlen viszonyok ki­alakulásához vezetett. A kamarai jövedelmek bérlői maguk vagy má­sok nevében, a rend és a törvények teljes mellőzésével kényszerítették ki a lakosságtól az adót. Annak érdekében, hogy kielégítsék az állam iránt vállalt anyagi kötelezettségeiket és hogy maguk is meggazda­godhassanak, akár évente többször is behajtották az adót. A lakosság­nak hasonló volt a helyzete a földesúri birtokokon is, de a megyei ha­tóságok is hajlamosak voltak túlkapásokra. Tartva az ilyen állapotok­tól, a feloszlatott határőrvidék lakossága tömegesen az Orosz biroda­lomba és a Bánátba távozás mellet döntött. Látva a lakosság (szerb határőrök) számának megcsappanását, az uralkodónő határozatot ho­zott egy privilégizált körzet megalakításáról, amely maradásra ösztö­nözhetné az emutett populációt - e meggondolás miatt jött létre a tiszai koronakerület. Az 1751-1848 közötti fennállása során a koronakerült három ok­levelet kapott. Ezek szabályozták a magyar kamara iránti viszonyát és

Next

/
Oldalképek
Tartalom