Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Györe Zoltán: Sajkás kerület 1763-1873
344 Győré Zoltán: Sajkás kerület 1763-1873 A mesterek száma nem volt nagy: 1803-ban e területen 94 kézműves élt (37 szabó, 23 szűrszabó és 10 varga)30, 1833-ban pedig több mint 200.31 32 Közülük 50 (!) kovácsmester, 45 szűrszabó, 25 szabó, 18 kocsikészítő, 16 cipész, 13 ács, 9 varga, 8 asztalos, 6 köteles, 3 halász, kádár és üveges, volt két-két hentes, bocskoros, nyeregkészítő, piktor, téglaégető, kéményseprő és borbély továbbá egy-egy sörfőző, pék, szappanfőző, lakatos, mézeskalácsos, kalapos, puskás, stb. Többségük Titelben és Zsablyán élt.' Nagyobb részük az 1830-as évekig céhen kívül dolgozott, 43 mester pedig becskereki, temerini és újvidéki céhekbe tartozott. A sajkások 1833-ban kaptak céhszabadalmat. A balkániakkal szemben, nagyobb szereppel bírtak az európai mesterségek (kőműves, cipész, kocsikészítő, kovács, puskás, lakatos, sörfőző, üveges, stb.), melyeket a katonai hatóságok és a községek is egyaránt bizonyos támogatásban részesítettek. A kézművesség szerkezetének megfelelően a mesterek nagyobb hányada német nemzetiségű volt. Ők a német államokból vagy a bácskai német településekből származtak. Számarányukat illetően utánuk következtek a szerbek, magyarok és csehek. Érdekességként megemlíthetjük, hogy az 1820-as évekből név szerint ismert 3 magyar molnár közül egyik nemesember volt: Hevessy János (a másik kettő neve Homyák József és Molnár István).33 A 18. század második és a 19. század első felében a kereskedelem az ország többi részéhez viszonyítva közepes fejlettségi szintet ért el, és meglehetősen élénk volt. A lakosság gabonaféléket, marhát, gyapjút, mézet, viaszt és italokat ámít. Portékáikat elsősorban a titeli, belül bérelhettek földeket. A gyakorlat azonban nemritkán eltért e megszigorításoktól. 30 I.A.Demian, Statistische Beschreibung der Militargrenze, Wien, 1807, 262-263.0. 31 Összehasonlításképp megemlíthetjük, hogy az 1828-as adóösszeírás tanúsága szerint Bács-Bodrog vármegye mezővárosainak felében több mint száz kézműves dolgozott, így például Baján 454, Zentán 236, Bécsén 192, Apatinban 176, stb. (Győré Zoltán, Slobodni kraljevski gradovi i trovista Backe prema zemaljskom poreskom popis u iz 1828. godine, kézirat, 239.0.). 32 S.Gavrilovic, Iz privredne i drustvene istorije bataljona XVIII-XIX véka, In: Saj- kaska, II, 262.o. 33 S.Gavrilovic, íz privredne i drustvene istorije Bataljona u XVIII i XIX veku, Saj- kaska, II, 280.o.
