Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Györe Zoltán: Sajkás kerület 1763-1873
Vármegyék és szabad kerületek 339 sajkás zászlóalj majdnem teljesen megsemmisült, ami szükségessé tette újraszervezését, anyagi és emberállományának feltöltését. A kérdéssel kapcsolatban a katonai vezetésen belül eltérő vélemények alakultak ki. Egyesek szerint a zászlóaljat fel kellet volna számolni, mások hidász vagy gyalogos egységgé való reformálását javasolták. Végül, az 1852. május 6-i császári leirat gyalogos zászlóaljjá (Grenz-Infanterie-Batallion) alakítását rendelte el, Titeli határőrvidéki zászlóalj néven. Előrelátott létszáma összesen 1915 fő volt.16 Átszervezését 1852. augusztus 1-ig kellett végrehajtani. A zászlóalj hajóállományának egy részét átvette Anton von Mollinary, a dunai flottilla parancsnoka, bizonyos hányadát felhasználták a Titelnél épített pontonhíd összeállításánál, néhány úszóalkalmatosság megmaradt a sajkás zászlóaljnak mint őrhajó, a többit pedig eladták vagy bérbe adták a Dunai Hajózási Társaságnak. Új szervezeti formájában a titeli zászlóalj tevékenyen vett részt az 1859-es és 1866-os olaszországi háborúkban. A krími háború idején Galíciában teljesített szolgálatot. A sajkás kerület lakossága A sajkás kerület lakosságának legmarkánsabb jellemvonásaként nemzetiségi összetételét jelölhetjük meg. Ellentétben Bácska többi részével, ahol a lakosság többségét (76%) katolikusok, protestánsok és zsidó vallásúak alkották17 18 a sajkás kerületben megalakulásától az első világháborúig a pravoszláv szerbek voltak abszolút többségben. Függetlenül más nemzetiségű családok folyamatos, de kis arányokban történő beáramlásától, nem sokkal a kerület felszámolását megelőzően (1866-ban) is a szerbek képezték a lakosság kilencvennégy százaié- kát. Az etnikai szerkezet jól megfigyelhető változása a határőrvidéki szervezet felszámolása után következett be, amikor felgyorsult a magyarok és a németek betelepedése. Ennek következtében a szerbek aránya hét évvel a kerület felszámolása után, 1880-ban, 79 százalékra csökkent, a magyarok részaránya 6,7, a németeké pedig 8,5%-ra emelkedett. E folyamat eredményeként 1910-ben a szerbek részesedése az összlakosságban már csak 67% volt, míg a második legszámo16 A.Bukic, idézett mű, I, 163.0. 17 Z.Bere, Demografske prilike u Vojvodini prema popsu Lajosa Nada iz 1828. godine, Zbornik Matice srpske za istoriju, br. 46, Növi Sad, 1992, 115.o. 18 V.Krestic, Od razvojaéenja bataljona do formiranja Kraljevine SHS, In: Sajkaska, II, Növi Sad, 1975,370.0.
