Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Györe Zoltán: Sajkás kerület 1763-1873
338 Győré Zoltán: Sajkás kerület 1763-1873 tisztek részben a helybeli lakosság köréből származtak, nagyrészt viszont német nemzetiségűek voltak. A vezényleti nyelv és a közigazgatás nyelve a német volt. A közkatonáknak szolgálatuk ellenében föld járt (12 hold szántó és 8 hold rét).13 A kincstár kezdetben csak puskát és szuronyt biztosított, a mundért, kardot és más személyes felszerelést maguknak a granicsároknak kellett beszerezniük. Később, az 1807-es határőrvidéki alaptörvény értelmében, az állam adta a fegyverzetet, lőszert, évi egy pár magyaros cipőt és a bőrkészítményeket. Amikor gyakorlatra vagy háborúba vonultak az ezredük területén kívül, a reguláris hadseregnek megfelelő ellátmányban részesültek.14 15 A tisztek és altisztek fizetésüket pénzben és természetben kapták. A sajkás zászlóalj első harci bevetésére a bajor háborúban került sor (1778-1779). A legénység nagy részét hídépítő és műszaki alakulatokhoz osztották be, tehát a zászlóalj nem az alapfeladatkörében fejtette ki tevékenységét. Tíz évvel később viszont az 1788-1791-es osztrák-török háborúban, az osztrák folyami flotta szerves részeként13 fontos feladatokat láttak el. így például Pancsovánál megakadályozták a török flotta felvonulását, elhárították a török sajkások támadásait, biztosították a folyami szállításokat és jelentős szerepet játszottak Belgrád elfoglalásakor (1789. október 9.). A Francia Köztársaság és a Napoleon elleni háborúkban elsősorban híd- és útépítésben jeleskedtek, de 1795-ben részt vettek a rajnai folyami flotta megszervezésében és Mainz ostromában is. Az 1848/49-es események során a sajkások kisebb része az olasz hadszíntéren harcolt, jelentősebb részük viszont csatlakozott a magyar hatóságok ellen felkelő szerb nemzettársaikhoz (ezek nagy része a péterváradi és bánáti ezred soraiból származott). A magyarokkal folytatott ádáz küzdelmekben elszenvedett veszteségek következtében a 13 D.J.Popovic, Srbi u Vojvodini, II, második kiadás, Matica srpska, Növi Sad, 1990, 139.0. 14 J.Savkovic, Pregled postanka, razvitka i razvojaőenja Vojne granice, Növi Sad, 1964.51.74.0. 15 Az osztrák flotta két részből állt: a nagy hajók flottillájából, melyet 11 fregatt, 14 ágyúnaszád, 8 úszó tüzérségi üteg és néhány sajka alkotott több mint 200 ágyúval, valamint a sajkás flottillából, amelyhez 2 dupla-, 6 egész-, 11 félsajka és 10 őrhajó tartozott, összesen 94 ágyúval és 1289 sajkással. „Sajkaski bataljon”, Vojna enciklopedija, Beograd, 1975, 9. kötet, 475.o.
