Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Mirko Mitrović: A Nagykikindai koronakerület, mint a szerb nép privilégiumának egyik formája
Vármegyék és szabad kerületek 319 A Nagykikindai koronakerület, mint a szerb nép privilégiumának egyik formája 1774-1817 Mirko Mitrovic A XVIII. század végén és a XIX. század elején a Habsburg Monarchia, mint jellegzetesen dinasztikus képződmény, a feudális parti- kularizmus (és ziláltság) minden jelét magán viselte. A Monarchia általános felosztása a favorizált ún. örökös tartományokra és a sok mindenben alájuk rendelt visszahódított (neoacquisita) magyar területekre, a közös állami eszme teljes hiányát okozta. A számos tartományból összetevődő ország igen heterogén képet mutatott. A különböző jogalapon szerzett területek más-más státussal, eltérő feudális felépítéssel és mindenekelőtt nagyfokú vallási, etnikai, továbbá kulturális megosztottsággal bírtak, melynek nem volt párja Európában, sőt, még világméretekben sem.1 Közigazgatásilag, polgári (kamarai és megyei) és katonai hatóságoknak alárendelve, feudális birtokokra, városokra, mezővárosokra és a katonai határőrvidékre tagolva, mondhatnánk, hogy a saját életüket éltek, nemegyszer egymás rovására.1 2 Ezért, habár első pillantásra nem tűnik célszerűnek, szükséges elkülönítve tárgyalni őket, eljutva ezzel egy királyság gazdasági és társadalmi összeségéhez, melyben a körülményektől adódóan, többnyire a személyes akaratuktól függetlenül volt együttélésre utalva számos 1 A Habrsburg Monarchiára vonatkozó klasszikus művek mellett, megnézni a következő áttekintést: - C Popov, „Gradanska Evropa (1770-1871)” , knj. II. Növi Sad, 108'» oldalszám 129-154. 2 A Habsburg Monarchia közigazgatási-területi felosztásáról, kerületeinek státusáról, és e két tényező együttes viszonyáról kizárólag jogi szempontból: - S Bacic, „Povclje slobodnih kraljevskih gradova Novog Sada, Sombora i Subotice”, Suboüca, 1995, oldalszám 7-18.
