Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Mirko Mitrović: A Nagykikindai koronakerület, mint a szerb nép privilégiumának egyik formája
320 Mirko Mitrovic: A Nagykikindai koronakerület... népség a Duna-vonalán/ Ilyen értelemben szólhatunk a Nagykikindai koronakerületről is, a két kiváltságlevél által behatárolt 1774-1817-es időszakban mint az egyik (a létező négy közül) koronakerületről Magyarországon.4 Részben levéltári kutatásokra, részben a témára vonatkozó nem éppen bőséges irodalomra támaszkodva,5/6 fogok szólni a 3 A Habsburg Monarchia nemzeti és vallási tarkaságáról, a lehetséges nemzeti mozgalmak szempontjából: - F. Zwiter, J. Sidak et V. Bogdanov, „Les problemes nationaux dans la monarchic des Habsburg”, Beograd, 1960. 4 Hasonló helyzetben volt a Maros-menti koronakerület, amelyet 1751-ben Bácskában alapítottak (fővárosa Becse), míg Magyarországon különleges helyzetet élveztek az ún. hajdúsági városok, Hajdúböszörmény és Jász, mint kissé különleges (egzotikus) környezetek. Erre vonatkozó irodalom: - S Gavrilovic, „Privilegija potiskog Distrikte iz 1751. Godine”, Zbornik Matice Srpske za istoriju, 7 füzet, Növi Sad, 1973, oldalszám 119- 123; - M. Nyakas, „Hajdú-Bihar Megye címerei”, Hajdúsági közlemények 16, Hajdúböszörmény, 1991; - M. Nyakas, „A Hajdúvárosok országgyűléséi képviseleti jogának elnyerése 1790-1791”, Hajdúsági közlemények 17, Hajdúböszörmény, 1992; - S. Nagy, „A Hajdúkerületi büntető törvényszék, mint másodfokú bíróság (1757-1850)” XXII. Évkönyv, Hajdú-Bihar Megyei Levéltár, Debrecen, 1995, oldalszám 5-30. 5 Az adatgyűjtés alapját a régebbi magyar és német irodalom képezte, amely a Nagykikindai koronakerülettel csak mellékesen foglalkozott, így ezeket a munkákat nem idézem. Az első közvetlen jelentőséggel bíró munkák közül, melyek még a múlt században láttak napvilágot meg kell említeni a következőket:- P. Trifunac, „Genesis und wesentliche Momente aus der Geschichte des in Woiwodschaft Serbien gelegenen privilegirte Gross Kikindaer Districtes”. Wien, 1858;- A. Stojakovic, „Pitanje Velikokikindskog distrikta sa drzavnopravnog gledista, povlastice koje mu sluze za osnov i istoricka rasprava # pitaju otkupa njegovih takozvanih iberlandskih zemalja i regalnih prava”, Budim, 1868;- K. Károly, „Az überlandföld, írta - Nagykikindai ügyvéd”, Szeged, 1899. Az említett munkáktól eltérően, amelyek csak az überland problémájával foglalkoztak, a háború utáni jugoszláv történészek munkái igen széleskörűek, alaposak, és tudományos jelentőséggel bírnak. Szinte hihetetlennek tűnik a tény, hogy e problematikával igen behatóan az „amatőrök” foglalkoztak, mint pl. V. Stajic, aki a „likVeokikindski distrikt 1776-1876”, Növi Sad, 1950. című monográfia szerzője. Ez a munka ma már természetesen sok mindenben idejét múlta, és valódi régiségnek számít. A kikindai írók Egyesülete 1989-ben új kiadást nyomtatott belőle, A többi kiadvány közül meg kell említeni a következőket:- M. Rajkov, „Privilegije Velikokikindskog distrikta”, Kikinda, 1957;- M. Rajkov, „Istorija grada Velike Kikinde”, Kikinda, 1968;- M.Rajkov, „Buna u Vranjevu 1777”, Zbornik Matice Srpske za istoriju, 3. füzet, Növi Sad, 1871. oldalszám 93-104.
