Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Rokay Péter: A Túrmezei kerület
Vármegyék és szabad kerületek 303 A Túrmezei kerület Rokay Péter Amikor az 1922 április 26.-i törvény a Szerb-Horvát-Szlovén királyság területét újjászervezte, több más feudális maradvánnyal együtt egy hét évszázados múltra visszatekintő területi egység, a Túrmezei nemesi kerület is megszűnt létezni. A Zágrábtól délre elterülő Túrmezei kerület ezen a néven viszonylag későn jelentkezik a forrásokban. A Túrmezőt mint területi egységet, latinul Campus Turouo néven 1334-ben, majd kétszáz év múlva 1530-ban horvátul Turovo polje /Bölénymező/-ként említik először az írott emlékek. Az utóbbiból rövidült a horvátul ma is használt Turopolje elnevezés. Korábban ezt a tájegységet Zágrábi mezőnek (Campus Zagrabiensis) nevezik az okmányok. Az ezen a területen kialakult nemesi kerület eredete a múlt homályába vész. A XIX. század folyamán ez a kérdés a magyar és a horvát történetírás közt napi politikai okok miatt heves vita tárgyát képezte. Az evvel a kérdéssel foglalkozó horvát történészek a Túrmezei nemesi kerületben egy sajátságos ó-horvát törzsi maradványt láttak, a magyar tudósok viszont a túrmezei nemeseket a honfoglalás, vagy szent István korában ide települt magyarok elhorvátosodott utódainak tartották. Eltekintve a továbbiakban a kérdés etnikai vetületétől, ma már a történetírás megállapodott abban, hogy a túrmezeiek a XIII. század elején a zágrábi vár jobbágyai voltak. A vármegyék, illetve várispán- ságok felbomlásakor állítólag IV. Béla ifjabb királyként feltételezhetően 1225-ben a zágrábi vár egyes jobbágycsaládjait a királyi serviensek sorába emelte. így ezek, habár egytelkes, tehát jobbágyokkal nem rendelkező, de mégis országos nemesek lettek. A többi magyarországi és szlavóniai kisnemeshez hasonlóan azonban mentesek maradtak a nagybirtokos megyés ispánok (és egyéb országos tisztvise-
