Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Anton Dörner: A szászvárosi királybírói intézmény a XIV-XVI. században
282 Anton Dörner: A szászvárosi királybírói intézmény... Az új települők sajátságos világi és egyházi szervezkedéssel rendelkeztek. Közigazgatási rendszerük ugyan nem tudta felölelni a szászok lakta területek összességét, hiszen egy részük a szomszédos vármegyék területén lakott, de az egyházi fennhatóság - a káptalanok és egyház megyék révén az egész szászságra kiterjedt.“ Világi szervezkedésükre vonatkozó adatok 1224-ből a szászoknak adott Aranybullából származnak.2 3 Ennek értelmében II. Endre magyar király megszüntetett minden vármegyét, kivéve a szebenit, melynek fennhatósága alá helyezte a Szászváros és Bárót között meghúzódó területet - ezáltal az egész szászságot egy népbe egyesítette /unus populus/. A 200 km hosszú és kb. 30-40 km széles tartomány élén egy ispán állott, akit eredetileg a király választott meg, majd ugyancsak ő volt az, aki a XIV-ik században az ispánt e tisztségében megerősítette. A fenn említett területet a „libertas Cibiniensis” /Szeben kiváltságai/ elv szerint vezették, elnyerte a Szebeni Provincia elnevezést és nagyon rövid időn belül kifejlesztette jellegzetes közigazgatási és jogi formáit.3 A vármegyei szervezkedés utolsó nyomai egy új szervezkedési formába - a székbe - oldódtak fel, úgy - hogy a XIV.sz. elején a régi comitatus elnevezést már a sedes váltotta fel.4 Eclatáns példa ere Újegyház /Nocrich/ székbe való szervezkedése előtti formája: 1291-ben még mint terre Saxonum de Olchona szerepel5 azaz az Alcina-i szászok földjeként ahhoz, hogy alig egy pár évtized múlva már végérvényesen a sedes elnevezést alkalmazzák rávonatkozóan.6 Ezeknek az új formáknak a kialakulása tulajdonképpen a XIII. sz. végére tehető, bár az oklevelekben csak a következő század elején találunk rájuk való utalást.7 A Szebeni Provincia hét széke, nyugat-kelet irányba haladva a következő: Szászváros, Szászsebes, Szerdahely, Szeben, Újegyház, Nagysink és 2 G.E.Müller, Die deutschen Landkapitel in Siebenbürgen und ihre Dechanaten 1192-1848. Archiv des Vereins für sie - benbürgische Landeskunde (a továbbiakban: Archiv) XLVIII, 1934-1936, 14-72. 3 Ernst Wagner, Quellen zur Geschichte der siebenbürgischer Sashsen 1195-1975, Köln-Bécs, 1976,151-19. 4 G.E.Müller, Die Entstehung der Stühle, des Königs- und des Stuhlrichteramtes in der Hermannstädter Provinz oder den segenannten sieben Stühlen. Korrespondenzblatt des Vereins für siebenbürgische Landeskunde, XXIX. 1906, 50. 5 Fr. Zimmermann, C.Werner, Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen, ( a továbbiakban: UB), I, Szeben, 1892, 190. 257.sz. 6 UB, 11,60.640 sz. 7 UB. I. 225. 296 sz.
