Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Tringli István: Megyék a középkori Magyarországon
22 Tringli István: Megyék a középkori Magyarországon A billogosok tevékenysége és a közgyűlések tartása nem a megyei igazgatás része volt, de a megyéhez kötődött. A billogosokban 11-12. századi fénykorukban a „királyi bíróság vidéken tevékenykedő tagjait”, a közgyűlésekben pedig a “királyi kúria helyszíni tárgyalásait” kell látnunk. Ennek ellenére nagyon fontos hangsúlyozni, hogy nem jöttek létre egyik esetben sem a megyehatárokat keresztező bírói kerületek, mindkét intézmény földrajzilag a megyéhez kötődött. A billogosok nem azért tevékenykedtek, mert all. századi Magyarországon a jogérzék a bírói és a végrehajtói hatalom valamilyen sajátos szétválasztására törekedett volna, hanem mert a szokásjog szerint csak így volt lehetséges a szabadok feletti bíráskodás. A középkor logikája nagyon is szisztematikusan működött. Az ispánnak ahhoz volt joga - ez persze valójában kötelesség volt - hogy több száz fős csapatot gyűjtsön, egy királyi szerviens pár holdas terméketlen földjéről azonban nem ítélhetett. A bíráskodás ilyen rendszer szerint létrejött fórumaival Európa más országaiban is találkozhatunk. A királyi vármegye története kb. háromszáz évet foglalt magába. Ez alatt az idő alatt a rendszerben természetesen több kisebb-nagyobb változás is történt. Nem tudjuk, hogy Szent István hány megyét hozott létre. A szent istváni alapítású megyék egy része azonban hatalmas kiterjedésű volt. A ránk maradt forrásokban mindössze egyszer említett Visegrád megye feltehetőleg magában foglalta a későbbi Pest, Pilis megyét és Esztergom megyének a Duna jobb parti részét. Kolon megye Koppány egykori uralmi területe lehetett: a későbbi Zala és Somogy megyék. Csanád kezdetben Ajtony egész „országát” jelenthette: a későbbi Csanád, Arad, Keve, Krassó, Temes megyéket. Minden bizonnyal hasonló óriási megye volt a királyság első évtizedeiben az erdélyi Fehér és Újvár megye is.13 All. század végére kialakuló megyerendszer azonban meglepően tartósnak bizonyult. Kivéve azokat a területeket, ahol az oszmán pusztítás a korábbi élet semmiféle folyamatosságát nem tette lehetővé, nagy vonalakban egészen 1918-ig rá lehetett ismerni az ekkor kialakult megyék határaira. Ezek általában különböző természetes határokhoz igazodtak. A megyehatárok rekonstrukcióját a különösen konzervatív egyházigazgatási - püspökségé esperesi kerületi - határok is elősegítik. A megyével nem rendelkező várispánságok között is történtek változások, pl. az úrhidai váris13 Mindezekre összefoglalóan Zsoldos Attila: Szent István vármegyéi. História 2000/ 4.
