Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Tringli István: Megyék a középkori Magyarországon
Vármegyék és szabad kerületek 23 pánságról csak egyszer, 1009-ben - a veszprémi püspökség területének megállapításakor - hallunk, utána elenyészett. A 12. század végére tartósan kialakult a várispánságok rendszere, számukban a korabeli források mind megegyeznek, kb. 72-en voltak.14 Röviden szólni kell az ún. határispánságokról is. A kifejezéssel, helyesebben annak latin megfelelőjével (marchia) a forrásokban csak egészen ritkán találkozunk, előfordulása egyébként is a legkorábbi időszakokra vonatkozik. A történészek ennél sokkal többször alkalmazták e fogalmat egy vidékre, csupán azért, mert a határ mentén feküdt. Ezek eredetileg olyan speciális várispánságok voltak, amelyek általában a déli és nyugati gyepűk mellett jöttek létre és népeik nem egyszerű hadakozók voltak, hanem állandó határőrző szerepet láttak el.15 A királyság létrejötte és megszilárdulása után a nagy erdőségek mind az Árpádok birtokában voltak. Ez alól csupán két kivétel volt: a Vértes és a Mátra, azonban ezeket is az uralkodó dinasztiával rokon nemzetségek, az előbbit a Csákok, az utóbbit az Abák birtokolták. A nagy erdőségek egy részén a 12. század végén erdőispánságokat hoztak létre. Az erdőispánságok felépítése a korábbi udvarnokbirtokokon alapult. Élükre ispánokat állítottak, központjuk kezdetben egy-egy udvarház volt, a nagy telepítések megindulása előtt lakóik nagy része erdészeti, vadászati feladatokat végző szolga volt. Erdőispánságokat szerveztek a gyepűk mentén (Zólyom, Patak, Torna, Sáros), de az ország belsejében (Bakony, Pilis, Segesd) is. Az erdőispánságok létrehozásukkor egyetlen hatalmas királyi uradalmat jelentettek.16 A társadalomtudomány leírására csak hasonlatképpen alkalmazhatók a természettudományos eljárások. A várispánságokról és vármegyékről szóló definícióban nem véletlenül szerepelt a „majdnem“ szó. A rendszer működését ugyanis a helyi viszonyok nagyon különbözőképpen befolyásolták. Már a királyi megye korszakában feltűnő sajátosságokat mutattak pl. az „ország közepének” viszonyai. Pest megyének nem volt ispánja, az ispáni feladatokat a 13. század első felétől kezdve egészen a budai alnádori törvényszék fennállásáig, Károly király utolsó évéig az alnádor látta el. Nem volt azonban Pest 14 A forráshelyek nem teljes összeállítását lásd Pesty Frigyes: Eltűnt régi vármegyék. I. Bp. 1980. (reprint 1988.) 13. 15 Zsoldos Attila: Confinium és marchia. Az Árpád-kori határvédelem néhány intézményéről. Sz. 2000. 16 Magyar Eszter: erdöispánság In KMTL
