Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)

Egyed Ákos: A katonai szolgálat - a székely szabadság jogforrása

ges kontingensben vett részt a hadjáratokba s védte a keleti gyepűt. Ez a korszak a XV. század közepén ért véget. A második a Hunyadiak korától az 1562-es székely felkelésig tartott; a harmadik 1562-től az erdélyi fejedelemség fennállásáig, a negyedik a Habsburg-korszakot /1690-től 1848-ig/ölelte fel.

Röviden az első szakaszról: a székely társadalom még törzsinemzetségi szerveződésben élt, s haderejét a könnyűlovasság adta. Vállalt katonai szerepének köszönhetően a központi hatalom nem avatkozott be belső társadalmi szerkezetébe. Az első időszak végén azonban határozott jelei mutatkoztak a nemzetségi társadalom átalakulásának s a vagyoni rétegződés és a katonai szolgálat alapján megjelent a székely társadalom három rendje, a tria genera Siculorum /1339/, amely a jogi-rendi differenciálódást is elősegítette, s egyben a székely rétegeknek hadszervezetben betöltött helyét is kijelölte: a lovasokból a lófőrend, a szegényebb családok tagjaiból a gyalogrend alakult, s 1407-től már emlegetik a főembereket, a primorokat. Az előkelők s a lovasrend tehetősebbjei viselték a székely nemzetségi szervezet tisztségeit, a bíróságot és hadnagyságot is. A társadalmi rétegződés a XV. század elejére nagyobb méreteket öltött, mint általában tudott, 1437-ben a székelység mint nemzet /natio/ vett részt az erdélyi három nemzet szövetségében, ezt a helyét 1848-ig megőrizte. Két felső rendje képviselte magát a rendi natiót.

A második szakaszban előbb Hunyadi János, majd Mátyás kénytelen beavatkozni s védelmébe venni a gyalogokat, a köznépet, kiket az előkelők mind erősebben elnyomtak. Olyan fokú volt ez a védelem, hogy megakadályozta a feudalizmus gyors kialakulását, s Mátyás rendelkezése jogilag, törvényileg rögzítette a három rend státusát. Ez az időszak a székely rendi társadalom kialakulásának a kora. Mátyás 1473. Évi rendelete előírta: a székely ispán külön jegyzékbe írassa össze a lófőket apja is lovas volt, ez a rend lesz a primpilusok rendje; külön írták a gyalogokat (pedites). A főemberek, a primőrök a fenti beosztást önkényesen nem változtathatták meg.3 Látható, hogy a leszármazás s nem a vagyon szerint történt a székely rendek első összeírása; ez már az örökölhető sajátos székely rendiség. Mindegyik rendnek pontosan meghatározott katonai kötelezettsége volt. Ez a rendiség, bár királyi beavatkozáshoz rögzítődött, mégis eredeti, mert a belső társadalomszerveződés eredményeit kodifikálta.

232 Egyed Ákos: A katonai szolgálat - a székely szabadság jogforrása

3 Székely Oklevéltár. I. Szerk. Szabó Károly, Kolozsvár, 1872. 220-222.