Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Egyed Ákos: A katonai szolgálat - a székely szabadság jogforrása
Vármegyék és szabad kerületek 233 Mátyás király és a székelység közt egyféle szövetségi viszony jött létre. A székely kontingens önálló része volt az erdélyi haderőnek, amely egyrészt a királyi hadrendben teljesített szolgálatot, másrészt a keleti határok védelmét biztosította. A kérdésre vonatkozó különféle szabályzatokból kétségkívül az derül ki, hogy a székelység hadkötelezettsége a XV-XVI. században - valószínűleg korábban is - általános volt, tehát minden család férfiai katonáskodni tartoztak lóval, vagy gyalogosan. Az 1499-ből II. Ulászlótól származó hadszabályzat megerősíti a korábbi adatokat4 a székelyek a hadjáratban a király sereg előtt mentek, visszavonuláskor pedig az utóvédet képezték. Amennyiben a király személyesen kelet felé vezetett hadat, a székely haderő teljes létszámmal részt vett a hadban; ha déli irányba indultak, a székelység felét kötelezték felkelni, nyugatra pedig csak minden tizedik harcosnak kellett kiállnia. Ezenkívül ők látták el Erdély keleti s déli határainak a védelmét.5 A hadszervezetet illetően: a székelység haderejét falvanként és székek szerint szervezték meg. Több településből került ki rendszerint egy század. Korábbi századokban a szék legfőbb tisztségviselője a széki hadnagy volt. Később a kapitány, majd főkapitány /supremus capitaneus/ kifejezés honosodott meg. Az összes székek hadainak a vezetője a székely ispán volt. Minden székben lovasság és gyalogság szerveződött. A XVI. század második felében a gyalogság szerepe csökkent, ettől kezdve a hadkötelezettség nem volt általános, s emiatt a gyalogrend nem kis részt jobbágysorba süllyedt. Külön nagy kérdése a székely történelemnek az összes székelység nemességének a problémája.6 Sokan a történészek közül egyszerűen átsiklanak e kérdés fölött, holott a székely történelem megértésének ez az egyik nyitja. Ugyanis a katonai szolgálatért az egész szé- kelységet megilletik a nemesi előjogok. Tehát a katonai szolgálat a szabadság jogforrása volt. Éppen úgy, mint a magyar nemesség esetében, amelynek privilégiumai szintén a katonai szolgálatból következtek. Ezért tartotta a székelység önmagát nemesnek, nemesi társadalomnak, és ezt a korabeli történeti források bizonyítják. Az 1514 után keletkezett Hármaskönyv IIIR. címében ez állt: „A székelyek kiváltságos nemesek, akik teljesen külön törvényekkel és szokásokkal él4 Uo. 198. 5 Székely oklevéltár III. 139. 6 Szádeczky K. Lajos: A székely nemzet története. Budapest 1927. 61.
