Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület közigazgatási autonómiája
Vármegyék és szabad kerületek 155 megteremtette azokat az ideológiákat, amelyek az új rend alátámasztásához és a környezettől való elkülönüléshez szolgáltattak eszmei alapot. Ezeknek az ideológiáknak egymástól merőben eltérő irányú, mégis ugyanoda érkező vonulatai mutathatók ki. Az egyik vonulat a népcsoporthoz a másik a területhez kötődést hangsúlyozta jobban. A Jászkun Kerület 1745.utáni népessége már csak töredékében tekinthető a középkori külön népként betelepült, külön nyelvet beszélő kunok és jászok etnikai utódának, ezért az etnikumhoz kötődő jogfolytonosság hangsúlyozása is csupán a kiváltságok visszaszerzésében kaphatott szerepet, de nem szolgált biztos támaszként az új autonómia felépítményéhez. A kun-magyar azonosságtudat tartalmát a redempció határozta meg. A külön népként megszerzett kiváltságok folytatásának, illetve ismételt elnyerésének tekintett redempció után a jogfolytonosságot megkísérelték az etnikai azonossághoz kapcsolni. E feléledő, illetve felélesztett származástudat jelentette a gyökereit a kiváltságok népcsoporthoz tartozás tudatának. A természetes módon életre kelt származástudat erősítése, a kiváltságok ősi jellegének hang- súlyozása segítette az új jogrend megszilárdulását, s a kiváltságok elnyeréséért cserében vállalt terhek teljesítését. Történtek próbálkozások az etnikai tudat felerősítésére oly módon is, hogy azt behelyettesítették a privilegiális tudattal, s végül mindezt a redemptusokra korlátozták. Hangoztatták, hogy a jászkun jogok igazi örökösei a redemptusok akik, mint valódi „kunok” az egykori vérrel szerzett szabadságot visszavásárolták. így méltán birtokosai nem csak a gazdasági, de a politikai hatalomnak is. Az előző törekvések ellentmondásaiként megjelentek azok az ideológiák is, amelyek a privilégium szellemének megfelelően amely szerint a kiváltságok minden a Jászkun Kerület területén előre egyaránt vonatkoztak - az összetartozást és főként a kerületeken kívül élőktől való elkülönülést hangsúlyozták, függetlenül a belső társadalmi tagolódásban elfoglalt helytől. A felvázolt új tartalommal feltöltött öntudatnak a szabadparaszti státusz következtében a terület teljes lakossága részesévé vált. Az újonnan beköltözők a társadalmi normákkal együtt azok ideológiai hátterét is elfogadták mert csak így épülhettek be e jól szervezett, kifelé zárt társadalomba, csak így részesülhettek a kiváltságok által megteremtett jogi és gazdasági előnyökből.
