Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület közigazgatási autonómiája
156 Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület közigazgatási autonómiája Az az érdekazonosság, ami a Jászkun Kerületen belül élőket a kerületen kívül élőktől elválasztotta, kialakította a Jászkun Kerületbe tartozás komplex érzületét, a jászkun öntudatot. Abból a tényből eredően, hogy létük minden mozzanatát kiváltságolt voltuk határozta meg, a jászkun öntudat egyik legerősebb motiválójává a közjogi különállásuk vált, de része volt kialakulásában a katonai és a történelmi tudatnak is. Ezen érzület összetevőiből az adott helyzet konkrét igénye, illetve következménye szerint hol az egyik, hol a másik erősödött fel. Végső soron a jászkun öntudat kialakulásával teremtődött meg az az ideológiai keret, ami a jász és kun, illetve sok más etnikummal felülrétegezett népesség egységes identitását lehetővé tette, függetlenül a belső társadalmi tagolódásban elfoglalt helytől. A kun földnek tartott terület népessége tehát lehetett bármilyen etnikai származású, őrizhetett kultúrájában és vallásában bármilyen népi elemet, kifelé minden esetben a kun, illetve jászkun voltát hangsúlyozta, mert érdekei ezt követelték ki. A környezettől való elkülönülés formális kereteit a közigazgatási egység adta meg. Helyhatósági tisztségviselőik szabad választása az eladatás évei alatt is életben tartotta az önrendelkezés szabadságának közjogi tudatát. Közigazgatási autonómiájuk a középkorig visszanyúlva gyakorlatilag mindig létezett. Közigazgatási úton hozták és fogadták el a társadalmi normákat. Az ilyen módon megalkotott és elfogadott statútumok minden esetben csak a közigazgatási egységen belül élőkre vonatkoztak. A kerületen kívül költözött jászokra és kunokra vagy a Jászságból és Kunságból származókra már nem . E normák betartatására tisztségviselőik éppen a választás legitimitásából merítették hatalmukat. Konfliktusmentes működését a társadalom felvázolt érdekazonossága segítette, melyből természetszerűen fakadt, hogy csak az érdekeiket hatékonyan képviselő és érvényesítő igazgatást fogadtak el. Az érdekazonosság megbomlása minden esetben társadalmi konfliktusokhoz, illetve az igazgatási mechanizmusban végrehajtandó reformtörekvésekhez vezetett. A kiváltságokért cserében önként vállalt, de óriási terhek teljesítését szintén csak az önmaguk által választott és elfogadott autonóm igazgatás tudta megszervezni, s ugyanez az autonóm igazgatás biztosította azt is, hogy a kiváltságokból fakadó gazdasági előnyökből ki-ki a helyi alkotmányosság szabályai szerint részesülhessen.
