Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület közigazgatási autonómiája
Vármegyék és szabad kerületek 151 sajátos zárt rendet alkottak, mely zártság kereteit autonóm köz- igazgatásuk szabta meg. A kerületek belső autonómiájában pontosan körülhatárolták az ott élők jogait és kötelességeit. A koronabirtokon fekvő, évszázadok folyamatos küzdelmeiben önálló politikai egységgé és hatósággá vált Jászkun Kerület tulajdonjogát I. Lipót király 1702. március 22-én 500.000 rajnai forintért eladta a Német Lovagrendnek. Az eladatás ellen a magyar országgyűlés már 1715-ben tiltakozott, törvénytelennek nyilvánítva azt. A tiltakozás elevenen tartását a jászkunok a nádor közbenjárásával érték el. Mivel a vétel törvényesítését a Lovagrend nem tudta elfogadtatni, 1730-ban lemondott a tulajdonjogáról a Pesti Invalidus Ház javára. Az új birtokos beiktatása 1731. május 7-én megtörtént. A földesúri jogok gyakorlása azonban országgyűlés hiányában nem nyert megerősítést. 1741- től Pálffy János nádor támogatásával a jászkunok szervezett mozgalmat indítottak régi szabadságaik visszaszerzéséért. A harc eredményes lezárását az 1745-ben bekövetkezett redempció, a hatalmas áldozatok árán elnyert önmegváltás jelentette. A jászkun szabadság birtokolója a szabadparaszti jogállást mondhatta magáénak. A feudális Magyarországon belüli egységük társadalmi elkülönültségükben, kiváltságolt rendi csoportként való megjelenésükben válhatott valóra. A szabadparaszti társadalmak személyhez és birtokhoz fűződő szabadságjogok kettős meghatározottságában fejlődtek és közösségenként számos eltérő, de ugyanakkor alapvető azonosságokat is mutattak. Szabadparaszti társadalmi csoportok voltak a klasszikus értelmezés szerint: a hajdani svájciak, a jászok, a kunok, a székelyek, a tatárok, a kozákok, stb. A tartósan megmaradt szabadparaszti közösségekre egyaránt jellemző volt, hogy fennmaradásukat a központi hatalom és a helyi társadalom kölcsönös egyezsége, jogilag is kodifikált normarendszer támogatta. Sajátos helyzetükre illeszkedő állami szintű jogi szabályozást nyertek, melyért cserébe különböző jellegű - a kor sajátosságainak megfelelően többnyire katonai - kötelezettségeket vállaltak. E kiváltságolt rendként való megjelenéshez a redempció új jogi, gazdasági és erkölcsi alapot teremtett. A továbbiakban a Jászkun Kerület életének minden mozzanatát, ideértve az önkormányzatot és az azt szervező és irányító közigazgatást a redempció határozta meg. A kiváltságlevél által adományozott külön jogrend és a szabadparaszti jogállás új alapokat jelentett a közigazgatás szervezéséhez is.
