Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Takács Péter: A Hajdúk címerei
Vármegyék és szabad kerületek 137 tozásainál is képlékenyebb volt azonban a címer és az egy és ugyanazon nemesi szabadság birtokosainak a személye. Bocskai összességében ruházta a nemesi jogállást és címert a 9254 hadfira, kapitányaikra, majd pedig Halasi Fekete Péterre, századosaira és hadi népére. A két oklevél feltehetően a 10 ezret jócskán meghaladó vitézkedő személyt és azok házanépét privilégizálta és tette nemesi közbirtokossá. Csakhogy az említett kapitányok, századosok és vitézek hadinépek voltak. Bocskai fejedelemsége előtt ők és őseik immár egy százada járták a hadi ösvényeket, hajtották, védték a marhákat a tőzsérek megbízásából, szegődtek el zsoldba bárkinek a zászlaja alá, s Bocskai halála után is évekig fegyverben álltak, s hol a mindenkori magyar király, hol a mindenkori erdélyi fejedelem hívására bontottak zászlót, gyűjtöttek hadat, s olykor-olykor - mint Nagy András generális - még a törökökkel is kacérkodtak. Házuk népe - feleségeik, öregjeik, gyermekeik - hamar behúzódtak a donációs területekre, s a hajdú hadszervezet rendje szerint telepedtek meg a kapott falvakban, még Kálidban is, eleinte elkülönülve a vár és mezőváros népétől éppúgy, mint a falusi bírók jogköre alá tartozó, korábban földesúri szolgálónépektől. A Bocskai halálát követő hajdúlázadás, a Báthori Gábor fejedelem hadakozásaival töltött hadi idők azonban folytonosan apasztották és dúsították a hajdúság körét. Csaták, járványok, sebesülések és az ezekkel vetekedő könyörtelen idő folyton változtatta a hajdúk létszámát és személyi összetételét. Apasztotta a hajdúk számát aló. század második felében, utolsó harmadában, a 17. század elején a bihari Mezöség és a Nyírség térségével érintkező vagy azokat magába foglaló vármegyei nemesség és jobbágyság hajdú-irtó gyűlölete is. Ez a minduntalan fellángoló indulat országos törvénybe diktálta a hajdúk kiirtásának parancsát.6 Tűzzel-vassal irtották őket a törökök is. Ez az állapot megtelepítésük után sem változott még évtizedekig. Az emberek haltak, pusztultak, csak a hajdúság maradt mint társadalmi, foglalkozási képződmény. Mielőtt megsajnálnánk a hajdúkat, s áldozatos életű sorsuk miatt elérzékenyülnénk, valljuk meg, hogy - Bocskai előtt és után is - hadinépek lévén, egy kis gonoszságért, rablásért, a föld népének és a nemességnek irtásáért ők sem mentek a szomszédba. Raboltak ők jobbágytól, nemestől, városi polgártól, úton járó kereskedőktől, török portyázóktól, hódoltsági mezővárosoktól állatot, élelmet, bort, s rendre kereskedtek török rabokkal. Nem voltak szentek a hajdúk sem, még 6 Nagy László: Hajdú vitézek... i.h.
