Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Korompai Gáborné: A szabadságharc emléke a XIX. századi debreceni hírlapokban
322 Az év sorsdöntő eseményéről már nem adhatott hírt a Hortobágy, mert a lapot kiadó Színügyegylet a változások hatására, hetilapja helyett gyakoribb megjelenésig újság kiadására szánta el magát. A továbbiakról úgy tájékoztatta ... olvasóit, hogy .Alföldi Hírlap címmel indítja ... és szerkesztésére az 1848-49. években közkedveltséggel bírt Alföldi Hírlap egykori szerkesztőjét, Telegdi László urat kérte föl.”23 Telegdi-Kovách László szerkesztői beköszöntőjében emlékeztetett a múltra: „éppen ma 19 éve, midőn 1848-ban ezen címmel Debrecenben a legelső politikai lapot megindítottuk. Azóta sok mindent megértettünk ... sok minden megváltozott ... [de] a mi voltam 1848-ban, az vagyok ma is, elvben, gondolkodás- módban ... most ismét ott és éppen olyan ábrándmentes politikai elvekkel és nézetekkel fogom folytatni... hírlapszerkesztői munkásságomat... ahol azt 1849 július végével félbenhagyni kényszerültem.”24 Elhatározását mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a lap első számában kezdte közölni szabadságharcos emlékeit, Csatári O. néven „Bem s az erdélyi hadsereg” címmel. Húsz esztendő távlatából valóban nem idealizált képét adta a Bem irányítása alá került hadseregnek, amikor a csapatok egykori állapotát jellemezte: „Táborozásaink négy nehéz nyavalyában kínlódtak, négy élethibájok volt: a harcoló csapatok félmeztelensége, a sokszori koplalással kifárasztó rossz élelmezés, a kardcsörtető úrhatnám urfiak fegyelmetlensé- ge és az egyes csapatok mozgását határtalanul nehezítő túlságos sok fehércseléd... kik a magok málháik számara igen sok, s rendesen a legjobb fogatokat vették igénybe ... e miatt a csapatok kiindulását és sebes előrehaladását rendkívül lajhárszerűvé tették. Bem erélyessége mind a négy nyavalyán segített.” Amilyen szinte nagyrabecsüléssel emlékezett Bem Józsefre, olyan leplezetlen ellenszenvvel írt Görgeyről az 1867. július 4-i számban Görgey: Gazdátlan levelek című könyvének megjelenésekor. A 4. szám tárca-rovatában az aradi tizenhárom utolsó óráiról szóló megemlékezést közölte. A még 1861-ben kezdeményezett debreceni honvédemlékmű megvalósításának folyamatáról rendre hírt adott. A július 13-i lapban megjelent a Kollégium előtti téren felállítandó emlékmű avatásának részletes programja. Augusztus 2-án a tárca-rovat Oláh Károly alkalmi költeményét közölte, ennek néhány sora magyarázat arra, hogy a haldokló oroszlán szimbolikus szobrát miért nem a honvéd-síroknál állítottak fel: „Óh, hős honvédek gyászos temetője! Megtilták a szent kegyeletet tőle a hatalom poroszlói sok évig - nem tudván, hogy titokban is tenyészik az eltiport szabadság vérvirága!” E sorokban utalás van arra, amitől egykorú sajtóhírünk nincs, csak visszaemlékezésekből tudható, hogy éveken át katonai erővel igyekeztek megakadályozni a honvédsíroknál történő kegyeletes megemlékezést. Az augusztus 3-án még jelent lapban beszámoló olvasható arról, hogy az emlékmű ünnepélyes leleplezésén a szeles, esős idő ellenére nagy tömeg gyűlt össze. Ez alkalommal történt meg először, hogy az 1848-as honvédek régi zászlójuk alatt jelentek meg. Az esti díszvacsoráról elismeréssel szólt a híradás „leszámítva a sok önmagasztalást”, ami tósztozáskor elhangzott. Az évfordulóhoz kapcsolódó újságcikkek a további számokban is folytatódtak. Különösen figyelemreméltó egy éveken át őrzött Kossuth- relikvia publikálása az augusztus 10-i számban. A szerkesztői megjegyzés szerint Kossuth eredeti kéziratát Friss József, a debreceni nyomda művezetője mentette meg még 1849-ben Aradon.25 A kiegyezést követően a kezdeti reményteljes hangulat - néhány ellentmondásos jelenség hatására -józan óvatosságra fordult. Ez tapasztalható az október 6. körüli bizonytalanságban. Ismert tény, hogy az Andrássy-kormány betiltotta a honvédegyletek e napra tervezett országos gyűlését - így nem lehet csodálkozni azon, hogy 1867. október 6-án, vasárnap, Debrecenben lóversenyek voltak!26 Csak egy későbbi napon kerülhetett sor arra, hogy az olvasókat tájékoztassa a lap: „Jövő szombaton, október 12-én délelőtt a helybeli róm. katli. egyházban az aradi vértanukért gyászmise tartatik, melyre a tisztelt közönség ezennel meghivatik.” A gyászmiséről szóló rövid híradásból tudjuk, hogy a katolikus templomban felállított ravatalon a tizenhárom tábornok gyászfátyollal letakart arcképe mellett egy 48-as honvéd zöld koszorúval, körben tizenhárom egykori honvéd fekete karszalaggal, égő gyertyával állt díszőrséget.27 23 Előfizetési felhívás. = Hortobágy, 1867. jún.9. 89.1. 24 [Telegdi Kovách László]: Olvasóinkhoz. = Alföldi Hírlap, 1867. júl.l. 1.1. 25 Kossuth Lajosnak Aradon 1849. augusztus 8-án saját kezűleg írt legutolsó országosan éppen nem ismert haditudósításai. = Alföldi Hírlap, 1867. aug. 10. 26 A debreceni lóversenyről. - Alföldi Hírlap, 1967. okt. 5. 27 Napi hírek. = Alföldi Hírlap, 1867. okt. 12.
