Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Korompai Balázs: Széll János volt honvédfőhadnagy emlékiratai a szabadságharcból. Történeti naptár
____________________________________________________________________297 intézni, - mert December 5 mintegy estveli 9-10 óra tájban a piaczon az egész Uj Aradi őrség csatarendbe felállittatott s nemsokára lassú menetben s egész csenddel megindittatott az s elvezettetett a Szent Miklós felöli a Várnak déli oldala fele egyik szárnyaival - a mint az éji sötétbe kivenni lehetett. - a falura támaszkodva,másikkal pedig az Angyalkuti út felé terjeszkedve ki, - én a csapattal együtt nem messze a falutól nyertem állomást, - itt állánk már néma csendbe több óra hosszáig - a szakadó hűvös decemberi esőbe alul felül ázva. - azt se tudva jóformán a korom sötétségű éjben hogy hol vagyunk - várva az elkezdés pillanatára de a mi mindig csak haladt s még is be nem következett, nemcsak hanem már a szürkülő hajnali fény kezde áttörni a fellegek vastag tömegét ( 370 ) s mégsem történve semmi a midőn megunva már mind az állást mind a fekvést - a mellyet a szakadó eső daczára is megkisérték keresztül feküdve éppen egy alattunk átvonuló szekéruton a sárba, párnául a patrontás takaróul a kard szolgálván s e mellett igen el lévén ázva és fázva lassanként húzódtunk a falu alá hol a házak keritését a legénység összehordva tüzet kezdett gerjeszteni a hideget megenyhitendő, - azomban már jóval ezelőtt maguk az alantas parancsnokok is megunván a tétlen várakozást sem ellenparancsot n / nem / bírván a főparancsnok Mariassy felkeresésére futárokat küldtek, kik azt mindenütt keresték csak ott nem a hol volt t i / tudniillik / otthon, mígnem valahára otthon nyugodtan pihenve feltaláltatván, azon rendeletet küldte hogy már semmi sem fog történni hanem szép rendben csendesen haza lehet vonulni. - ő tehát nyugodott míg mi a hideg esőtől átverve a sárba fetrengenk ( 371 ) mire azomban a futár a paranccsal megérkezett már magasan lobogtak a kerítésekből csinált tüzek lángjai, számtalan hellyeken mellyeket a didergő legénység körül állott élvezve annak jótékony melegét - de már a nap közel létét is jelenték a barna téli felhőkön áttört fényesebb sugárak, s már ezért is de különösen az éji sötétben végeden messzeségre látszó számtalan tüzoszlopok lángjaiból tisztán kivehetők a Várbeliek közel létünket, de mind e mellett is csak egyetlen lövést sem intéztek felénk, hanem háboritatlanul hagyák vissza húzódni a csapatnak általuk látott s könnyen beérhető osztályait, - mert nagy rész nem vala látható a falu házai s a Vár alatt elterülő rekettyés völgytől fedeztetve. így tehát haza vonultunk mindnyájan szállásainkra a delutánni parancsrai megjelenés kihirdetése mellett.( 372 ) haza térve az éji fáradalmat csakhamar kipihenénk s azután mint rendesen szokás vala bor között vígan töltőnk a futó perczeket. elkövetkezett a dél, ebédeltünk a szokott módszerént egy nap úgy mint más felvert galuskával főzött gujasos húst melle profont s mindenki számára egy ittcze bor saját erszényre, - ezt volt rajza mindennapi ebédünknek Uj Aradon. Ebéd után parancsolásra állottunk ki a szokott helyre, mely tudtunkra adá hogy mindenki magát készen tartsa s éjféli 12 orakor ezen helyre pontosan s a legnagyobb csendbe pogyasz nélkül felálljon Mi vólt természetesebb mint mindenki agyába vár támadási ujjabb kísérlet gondolatának fordulni meg - mi kevés jövendővel kecsegtető érzelmekkel, s sejtelemmel tőltvén be minden kebelt, sok talán végső órájára is gondolván, s utolsónak gyanítván a rá jövő éjjet, a melynek e földön elkezdődő setétsége s hosszúsága örök éjbe merülend át s a feltámadás boldog napjáig tartand. ( 373 ) másik égett az örömtől elszánt és bátor lélekkel óhajtván meghágni a meredek bástya falakat s kiszorítani a bezártan éhséggel küzdve is gúnyolódó ellent, bitorult fészkéből, az undok tanyájává fordított Nemzeti kéz emelte Magyar várnak, - Amott sápadva lehetett látni boros kancsói mellett ülve a másikat, elűzni akarván a vélle járó s sarkába követő gondokat s félelmet, de a változás jelei nagyon észrevehetőek fiatalos arcza vonásain. - s a rettegés jéghalál cseppjén veritékeznek homlokán, míg amoda a másik s többen gondtalan kedvel üritgetve poharat negédesen járják a szoba padolatán összeölelkezve a Nemzet negédes tánczát, kiknek amott a szegletbe fakó asztal mellett melyről a kiöntött bor patakként buzog le deszka székeken körbe ülő hajdan Apolló templomába szolgált most Márshoz szegődött ifjak tele kancsók tartalmától hevítve zengnek ( 374 ) a vigadók talpa alá nemzeti harczi dalokat. - megemlékeznek vigságuk között gyakran a hazáról, a hon nemtőjéről s annak teremtőjéről s nagyokat isznak fenékig ürített poharaikból azok egésségéért, melyből részt vészén az is amoda kit az ajtó benyilásánál levő ágy szélire ülve a kedves leánykával enyelge eddig s a köszöntés három tárgyához negyediket csatol. Oh ha látná az elpuhult, részvétlen tétlenségbe tespedő korcs fia a hazának e vigalmat megindulna a kő szive s meglágyulna itt a Nemzeti érzelem szent tüzénél oh ha látnátok szüleim a keblekből kitöve megtestesült nemes érzelmet, megrepedne szivetek az örömtől, s azt mondanátok nincs hatalom mely a nemzeti felbúzdult lelkes erőnek gátot vessen nincs tárgy mellyet e nemzet ifjainak kebléből, mint mesés sárkány torkából kijövő tüzláng megne emészen de nem fárasztom az érzelmek különbözőségé ( 375 ) nek ecsetelésével barátaimat hisz érzik ők azt szintúgy, - mert ezt külömben is csak érzeni, de leírni nem lehet, mert a Nemzeti lelkesedés ereje képzelhetetlen.
