Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Korompai Balázs: Széll János volt honvédfőhadnagy emlékiratai a szabadságharcból. Történeti naptár
293 valami nincs ott az ágyú sem talál azért jól éltünk mert pénzünk vólt elég, s bor s hús kapható vala. - hanem a véghetetlen s minden másodnap kerülő előörködés fárasztotta legjobban a türelmet, s azon mindennapi zaklatás mellyet a várbeliek soha nem szűnő ágyúzásaik, s kirohanásaik által okoztak, midőn mindannyiszor hatalommal kelle az erőszakot vissza törölni elég az hozzá hogy várbeliék most már másodszor tökélletesen bevalának zárva s minden közlekedésük megszakasztva Uj Aradnak a Vár Angyalkut s Temes ( 343 ) vár felölli oldalain redouttak /?/ sánczok épittettek ágyukkal elláttattak, a vár főkapujához vivő utón pedig hősi bátorsággal őrködtek a Debreczeni s Békési önkéntesek kik nem egyszer meglátogatták éjenként a vár sánczait s környékét sőt vakmerő elszántsággal a várba szolgáló vizvezető csatornákat a föld alatt kikeresve elrontották, a Vár kapujánál világositó lámpát elhozták. - nappal pedig a kirohanőkat mindannyiszor dicsősségesen vertük vissza, s annyira rettentővé vált az ellenség előtt a veress pántlikás neve s látása, hogy a Vár falán még az őrnek sem lehetett mutatni magát mindjárt lőttek rá a mieink, minek folytán a Várbeliek a sánczokon álló agyú telepeket s örállomásokat ( 344 ) duplán fonott s földdel megtöltött sánczkosarakkal vették körül s onnan ágyuztak naponta reánk, s naponkénti kirohanásaikat annak fedezete alatt tevék, egyébiránt pedig nem a legjobb életmód uralkodott a Várba, mert azon kevés idő alatt midőn ki s bejárások vólt elegendő módjuk a felette kifogyott élelem szereket nem csak hosszabb de kevesebb időre sem a szükséglethez képest biztosítani. - mert ha már vissza s beszorittaták, - ehez járult még az is, hogy felette sok uj aradi rósz érzelmű lakosok átvonulásunk általi meglepetésök miatt a Várba menekültek a kiket szinte élelmezni kelletett, azomban későbben fogytán az élelmi szerek, más részről pedig tapasztalván a zárló sereg napon tai erösbülését, - csapatonként bocsátották őket ( 345 ) ki a Vártól a részünkről történt beleegyezés folytán midőn hatalmunkba állott vala egyet is ki nem bocsátani s csak emberiségi érzetét mutatta meg itt is a Magyar midőn az ellene fegyverbe ugyan nem de political véleménybe s érzeménybe ellenkező nép tömeget szabadon bocsátá nagy lelküen. Ezalatt az Ó Aradi vár oldal felöl mint szinte az uj aradinál is ágyú telepk állíttattak fel. s számos bombák mellyek naponként hatalmasan felelgettek vissza a várbeli ágyuknak nem csak hanem azokat több ízbe elnémították, több rendbeli kosaraikat elrontották s a sánczon álló agyukat szétzúzták, a vár épületeibe tetemes kárt okoztak, s takarmány készleteiket felgyújtották a melyeknek gomolygó füstje nem egyszer látszott magasra emelkedni, igy a várbeliek mind az ( 346 ) ostromlás mind élelmi készleteik megfogyása miatt igen szorult helyzetbe valának, s éppen ezen szorultságtól kenyszeritve naponként kirohanásokat tettek tetemes ágyuk kíséretébe de a mellyek mindannyiszor vitézül vissza verettek. - s a két szomszéd város bombázását barbár kimélletlenséggel szünet nélkül folytatták, mely miatt Ó Aradon - uj aradnak csak szélső s lakatlan viskóit érvén - több ház mint a vas fördö s mellette még kettő lángok martaléka lön, igen sok pedig mint a Sidó templom Város Megyeház igen megrongáltatott. de mind ezeknél nem kevesebb kár okoztatott a Várba mind az épületekbe mind pedig azért hogy a Várba lévő marhák mellyek ezelőtt a Vár alatti sáncz melletti térségen szoktak legelni onnan az ágyuk gojója által kiszorittattak. S a száraz takar ( 347 ) mányra lévén szorítva azt csakhamar felemésztették, s igy veszteségök s feladásuk bizonyos vólt Azomban Uj Arad felöli még nagyobbszerű készületek folytak, mert erről a Vár hozzáférhető vólt nem úgy mint Ó Arad felöli a Maros által elzárva - ugyanazért éjjelenként bizonyos számú csapatok rendeltettek ki s azok között saját századunkbeliekkel én is - a kik éjjel erős őrjáratok fedezése mellett, futó árkok készítésén dolgoztak, én is a többik között 2 szakasszal bár mint felügyelő Poroszlai Ferenc hadnagy vezénylete alatt egész éjjel a vár falai alatt dolgozó önkéntesekkel részt vettem ezen veszélyes munkába mely munkára mintha kikeresték volna az időt, oly sötét ködös bár holdvilágos éjjek vóltak hogy a Várbelieknek lehetetlen vala a közel dolgozó munkásokat ( 348 ) csak látni is, annyival inkább ágyukkal akadályozni a munkába csak a felsütő nap tünteté elébük az éjj nagy munkája sikeres eredményét, a mellyeket elrontandók gyakran kitörtek de védve mi már mind a futó árkok mind az elsánczolt s biztos állásba helyezett ágyú telepektől,- mind annyiszor vissza vertük, s igy minden erőlködésük siker nélkül maradt. - következő éjjel ismét a szokott eréllyel folytattatott a munka, úgy hogy kevés napok alatt a vár vidéke egészen be vala hálózva futó árkokkal s hellyel helyei magasabb sáncz toriatokkal - bent pedig a Városon számos ácsok s építő mesterek hidak s magas lajtorják készítésével foglalkoztak, s igy minden oda látszott mutatni hogy a vár rövid idő alatt meg fog támadtatni s rohammal bevétetni mire nem kevés kilátás nyílt, a vár ( 349 ) ból ki jöttek részint azon állítása folytán hogy a Katonaság bent az éhség miatt különösen a bent szorult magyarok - igen elégületlenek, részint pedig az élelmiszerek megfogyása miatt midőn már ekkor a legénység lóhussal tápláltatott. s nagy pénz hijjány uralkodott mert
