Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Korompai Balázs: Széll János volt honvédfőhadnagy emlékiratai a szabadságharcból. Történeti naptár
294 holmi kis darabka sárga papírra s kerek bádogra nyomott számok jelentették annak értékét s voltak forgásba Mielőtt azomba a további részletekbe bocsátkoznék, mint az Uj Aradon történtekkel irányomban is szorosan egybefüggött meg kell említenem a lippai expeditiót ugyanis mintegy egy hét múlva Uj Aradon létünk után. 24 órai külső vár fala alatti Őrködésemből szakaszommal haza érvén s haza jöttémét a kapitánynak bejelentvén, a délutáni 3 órakori parancs úgy hangzott hogy a 2^ Század 3 + 4^ Szakassza estveli 9 orakor a Százados ( 350 ) szállása előtt podgyász nélkül feláljon mi semmi különös okot nem gyanítva a rendelt időre felállottunk s midőn együtt valánk a Százados Angyalosi Mihály a Nemzeti Kávéház előtti térre vezetett át bennünket hol fegyvereinket kúpba rakatván pihenjt vezényelt, midőn a legénységnek nagy része a múlt éjji őrködés miatt kifáradva lévén a fagyott hideg földre elveté magát s jóízűen aludt én pedig s többek a Kávéházba vonultunk hol időzött a Százados is. s vártunk várakoztunk sokáig a nélkül hogy tudnánk mi történik velünk eljött a 12 óra is s ekkor a legénység a legnagyobb csendbe talpra állíttatott s szinte csendbe a Városháza előtt álló számos előfogatokra felülvén lassú menettel haladánk kifelé a Tömösvári utón. midőn kiértünk a Városról a szekerek balra fordultak a Vár alatt elve ( 351 ) zető Angyalkuti útra. - nemsokára setétlettek a ködös holdvilágba a Vár közel lévő barna falai, s egész tömege s tompán hallott a sánczról elkiáltott őrszó - legénységünk abba a hiszembe vólt hogy a Vár túlsó oldalára azt keríteni s arról megtámadni megyünk míg az elhagyott oldalról többi részünk működik.- de én a Százados által megsúgva tudtam küldetésünk czélját - midőn hiedelméből, az ismeretes Angyalkut meglátása által ábrándult ki,- s folytattuk utunkat az előttünk ismeretes falvakon keresztül a Vár környékét elhagyva egész sebességgel - midőn egy falunál a rendes útból kitérve a Tömösvárra vezető útra tértek előfogataink rossz szándékból e v / vagy / tévedésből meghatározni nem akarom,- hol sok a Tömösvári várba szénát szállító szekereket fogánk el miket huszarink Aradra kisértek mi pedig ( 352 ) tévutunkról visszatérve folytattuk utunkat egész sebességgel, szunyókálva s összehúzva magunkat a szekeren a csípős téli köd miatt, már a velünk szemközt levő keleti ég alján szürkülni kezdett a vastag köd felhő s kevés időre szürkületét piros hajnali fény kezdé felváltani áttörve fényével a vastag köd homályán, midőn Neudorf alá értünk, hol a szekerekről leszállva két csapatra osztottuk magunkat, az egyike tudniillik a falu széles tágas és egyenes keresztül vezető uttczája egyik a másik csapat a másik sorház alatt húzódva végig csendesen egyenként és egymás után a túlsó végire a falunak, a falubeli még alvó néptől nem tudva, de mégis nemegészen észrevétlenül mert a falu innenső oldalán őrtüzeket ta ( 353 ) lálánk, de az őrök jövetelünk neszét megsejditve tovább állottak, vagyis a túlsó oldalon álló őrök értesítésére siettek de mind ez késő és hasztalan vólt, mert mi gyors menetbe csak hamar a falu túlsó oldalára értünk hol egy nagy kő falat képezvén a ki és bejárást midőn ezen mind két csapatunk egyszerre kibukkant ott lepte a kőfal enyhébe őrködő s tüzelő sváb örökét a hírnökökkel együtt,- kik között kettő lóháton teljesítette az őrködési szolgálatot, ezeket azonnal kik vasvillával voltak fegyverezve letartóztatván, s lovaikat'elvevén, bár közülük egy kettő ellenszegülési mozdulatot tett. kik ugyan vakmerőségeikért meglakoltak.- visszajöttünkig biztos őrizet alá hellyezénk, s ezzel a csapat sorakozva megindult tovább folytatandó útját. ( 354 ) Azomban már rózsa piros fény árasztotta el a keleti láthatárt biztos jeléül a nem sokára felkelendő napnak, a sűrű ködök vastag felhőkbe öszpontosulva sötét féltőnként úszkáltak az ég űrébe, s keleti szellőtől hajtatva lassan vonultak nyugodtak, mintegy utat engedendők a tisztán feljőni kívánó napnak, hogy szemtanúja lenne egy nemes bosszúállásnak, s már a piros hajnalfény egész terjedelmében látni engedé Lippa várossá fehérlő fal tömegeit s tornyait.- miért is odáig gyalog menni hosszasnak tartván nehogy az örök reggelre kelve elfussanak őket valamint az egész várost meglepni akarván. Sváb szekeresek közzül kettőt a legjobbat kiválasztánk, s ezeknek szekereire hatan mint elölmenni vállalkozónak, én Aliban, Sarka Géder Bekő s még egy vala ( 355 ) ki már nem jut eszembe a neve felültünk, s mellettünk négy huszár vágtatva sebes nyargalással hajtottunk a Város alá, míg a többiek csak lassú hajtással jőve utánunk, látkörünkből is csaknem elenyésztek.- itt a Város alatti folyón keresztül hajtva hol égtek az őrtüzek, de az őrök szétfutottak. csakhamar az elővárosba valánk mellyen keresztül mint mindenütt sebes vágtatva hajtván két felöl fedezetül két két vén huszár nyargalt kik ezen az oláhok által lakott városrészen, az ablakokba még most is kin lobogo nagyobb részt papirosból készült fekete sárga zászlót ábrázoló jeleket kardjaikkal egymás után nyesdelték le rudjaikkal együtt, de az ablakok sem maradtak mentek a rohanó huszárok kardcsapásaitól, hanem azokat sebes futások közben egymás után verdéitek befelé ( 356 ) mi a már akkor ebredező lakosokat különösen a különben is bűnös oláhokat s ráczokat kétségbe ejtette s azon rohanó menet mellyel mi középen felvont töltött fegyverekkel kezünkben hatan egy szekeren - hajtatánk futásra s a Városbóli kivonulásra menekvésre készté az magokat bűnösnek érző
