Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Szabadi István: Révész Imre (1826-1881). Napló, igehirdetések, levelezés
____________________________________________________________________223 reményiem is, hogy ha e’ nemzet eszébe veszi magát, és megemlékeszik a’ dicsőén elhunyt ősökről, ha megromlott volna is, hamvaiból kel fel és megújul miként a’ phoenix, úgy hogy elmondhatjuk erről az írásnak szavaival: íme a’ nemzetség mint a’ nagy oroszlán feltámad, és mint a’ kölykös oroszlán magát felemeli; nem nyugszik míg meg nem eszi a prédát és a’ megölötteknek vérét meg nem issza. Amen. írtam. B. Újváros. 1848 szept. 20. Révész Imre III. Révésznek barátjához, Sólyom Benjámin balmazújvárosi rektorhoz írott levelét érdekessé az teszi, hogy írója a szemtanú hitelességével és nem is kritikátlanul számol be a Debrecenben ülésező országgyűlés mindennapjairól (TtREL 1.25.a.6.). Debreczen. 1849. Marzius 19. Édes Atyámfia! Régen nem irtani már hozzátok csak egy betűt is. Nem szeretek ugyan egyenes ok nélkül írni, azonban barátok között nincs helye az illy szoros következetességnek: tehát irok. Beke Úrat kértem volt volt a’ végre, hogy Kovács István Urammal tartasson számomra egy csizmát: kérlek hogy általa vagy Kovács Lajos által némi részben sürgessed ezt. Országos újságokat nem írhatok ‘s nem írnék ha tudnék is; hiszen az e’ részben gazdagabbak vagy sok mint különösen én, ki a’ közélettől olly távol és messze élek, mint Makó Jerúsalemtől. Ország- gyűlésre csak néha napján szoktam bevetődni; sajnállom az időt reá vesztegetni; sőt kerülöm azt, mióta látom, hogy tanácskozásaiban, ‘s a’ benne néha történő ünnepélyes beszédekben milly óriásilag mystificaltatik e’ derék és jámbor nemzet, melly mindenét oda adja szabadságharczunkra, és mégis any- nyit nem érdemel az illetőktől hogy ügyeit tisztán, leplezetlenül terjesztenék elébe. Félek hogy e’ nemzetnek históriája sem leend ezen újabb időkről, az igazsághoz és küzdelmeinkhez méltó. Míg a felesleges számú kormányi és katonai tisztviselőket olly pazarúl fizetik, miként egy ország sem a’ föld hátán: addig, még csak az újabb időkben jut eszébe valakinek, hogy táborainknál naplóvivőket, historicusokat is kellene tartanunk minden miveit nemzetek példája szerint. Székely Jóskával a’ napokban találkozám véletlenül, épen fürödni menénk egy helyre. Beszélgettem vele folytonosan. Ő már Kapitány; kutya baja a’ világon. Kazinczy Gáborról talán a’ múlt napokban valamikor tettem rövid emlitést, magasztalván őt az egekig. Még ekkor csak egy országgyűlési beszédét haliám; az óta több Ízben valék ‘s beszéltem vele együtt. Ez a’ valódi genialis ember barátom! Lugossy mondja hogy hazánkban nincs nála olvasottabb ember. Még alig van több harmincz évesnél ‘s már olly tudomány kincsei bir az ember, mi nem csak tiszteletünket de bámulatunkat csudálásunkat és álmélkodásunkat költi fel. Elveiben a’ polgári életre vonatkozólag peszimistának látszik, nem bizik semmit a’ jövőben, melly mint mondá olly busán borong felénk. Beszéde nem valami ünnepélyes, de még is ékes sőt költői és ollyszerű valami, mintha oraculumot hallanál. Ha Madarász Lászlót czáfolja: emez haját tépi mérgében, mert a’ Kazinczy roppant erejű logicus beszédére egyenesen felelni semmit sem tud. De mindezt nem leírni illy rögtönözve hanem elbeszélni lehetne és kellene helyesen. Examenem jövő csütörtökön leend; legatioba Karczagra menendek; talán szakaszthatok időt, hogy megláthatlak benneteket is; ha ugyan előttetek talán gyűlöletessé nem lettem még. Jósa úrral tegnap beszéltem, mondá hogy vólt Újvároson nehány napig, néha néha beszélgetek vele a’ régi modorban. A’ mint veszem észre, polgári életre vonatkozó elvek birálgatásával és válogatásával nem igen vesződik. Jól teszi? Jósa úrról hallom, hogy Somogyi úr biztosi székét talán Püspök Ladányba teendi át. Segítse Isten. Most már többet nem írok; óhajtóm hogy neved napján, vagy bármikor mint teljes egészségű barátomat üdvözölhesselek. Rácz tiszteletes atyánkfiát, mintszintén Szüléidét szívesen üdvözlöm. Isten veletek! barátod Révész Imre
