Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)

Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben

190 kozást. Mi dalárdisták pár heti készülődés után, egy csaló német ügynök közbenjárásával felléptünk... Háromszor próbálkoztunk, mindannyiszor megbuktunk, elköltve utolsó pénzértékű vagyonúnkat is, többen kénytelenek voltak a szénraktárakban napszámosként dolgozni.319... Magyarország ősi alkotmányos életének hajnal pirkadása át ragyogván hozzánk Amerikába, a legelső hazahívó szóra elhatároztam haza menni, és 1861. év jún. 29-én indultam vissza New Yorkból a “Bavária” nagy gőzösön. Könnyes szemmel, és fájdalmasan zokogó kebellel hagytam el Amerikát, mint­egy jó most(oh)aanyát, s csak az egyetlenül imádott édes haza 12 mond tizenkét évi bolyongásom utáni viszontlátása reménye adott erőt, hogy a szent szabadság igaz oltárát, a szorgalom és ipar meleg műhe­lyét, az erény, magas lelkek, nemes tettek méltánylóját és pártfogóját elhagyhassam. ... Debrecen 1892. év november 24-én. G. Szabó Sámuel Szilágyi József Születtem Szatmár megyében Sz. Kórógyon, 1825. június 23-án, hol atyám Szilágyi József lelkész volt, és anyám - szintén lelkész leány - Pásztor Zsuzsánna. Elsőszülött voltam. Emlékem vissza bír szállni tíz éves koromra, amikor már némi fogalommal bír­tam az életről, és föltűnt lelkem előtt az úr és szegény jobbágy közötti szomorú viszony, és mint szintén tudatára jöttem a kettő közötti létünknek, hogy t.i. sem urak, sem éppen földhöz ragadt szegények nem vagyunk; és mégis szegények... Mert úr gyermekekkel érintkezvén az ő sorsok fényénél világosan láttam a mi sorsunk fénytelen mivoltát, azért nagyon örültem midőn Atyám jobb egyházba, Méhtelekre költö­zött át. Itt a szülei háznál nem sokáig maradtam. Atyámtól nyertem az első oktatást, miutáh a latin nyelvben annyira haladhattam, hogy nyilvános iskolába mehessek. 1837-ben Máramarosszigetre vitt, hol novicius szintaxistának320 fölvétettem. Tanítóm volt Hánka Márton, jó tanító, de igen kegyetlen ember. Szigetről Debrecenbe vitt atyám. 1838. november elsején a kedves emlékű Zákány József professzor és classium inspector321 a veteránus szintaxisták közé vett fel, publicus praeceptorom322 Nagy Áron volt. Szigorú, de humánus ember, féltük és tisztelve szerettük. Ritka bölcs tapintattal nevelt és tanított, kitűnő tanító volt. Ő vetett alapot e grádus323 fényének, mely azt kísérte az egész felsőbb tanfolyamon is, és kitűnő grádust bocsátott 1839-ben Lengyel Zsigmond keze alá, aki már nem bírt a Nagy Áron nagy szellemével. A kész úton haladt a grádus rendes kerékvágásban, minden zökkenés nélkül, ennyi volt a Lengyel érdeme. 1840- ben a költői lélektől ihletett Szilágyi István keze alá jutottunk mint poéták, pedig csak nem vol­tunk, legalább valósággal nem... A korán elhunyt Harmath Sándor íra legjobb verseket, Oláh Károly is emelgette szárnyait, közöttünk nem volt kiváló költői szellem, és én legkevésbé voltam poéta. Egy rossz versemet a “halál”-ról privát praeceptorom - mostani püspök - Révész Bálint igazított, illetőleg íra újból: “Gyáva féli csak a halált” stb. 1841- ben léptünk az oratóriára324, hol találtuk Tóth István alakjában megtestesülve a szerénységet és becsületességet, karöltve a jósággal és tanítói bölcseséggel. Itt végződött az úgy nevezett classistaság325. Általában kitűnő, jó tanítóink voltak minden classisban, és a grádus is, mint kitűnő subscribált, 1842-ben november elsején. Az egész gimnáziumi tanfolyamon fősúly csak a latinra volt fektetve, egyéb melléktantárgyak csak felületesen adattak elő; és legkevesebb gond volt fordítva a mathésisre és így e tekintetben gyengék(ként) léptünk a diáksorba - mint baglyok. Novíciumban a vidéki gimnáziumokból grádusunk megszaporodott. Jó fiúk jöttek Szatmárról, Szalontáról, Komáromból sok. Az új fiúk nem voltak szégyenére grádusunknak és velők együtt halad­tunk azután a bölcsészeti, jogi stb. tanfolyamon, míg hivatása szerint mindenik elvált társaitól és az iskolai élettől. A felsőbb tanfolyam kellő higgadt komolysággal folyt le, mire nem csekély befolyással voltak a hírne­319 Rácz István az Az Egyesült Államokba menekült szabadságharcos debreceni diák — Gáborjáni Szabó Sámuel című közleményében (A Debreceni Déri Múzeum 1994. évi Évkönyve. Debrecen, 1996. 131-142.) a naplónak az egyesült államokbeli érvényesülés éveinek kubai hajótöréssel tarkított, rendkívül színes élményekkel és a hazautazással foglalkozó részleteit is közreadta. 320 A már mondattannal foglalkozó syntaxista deákoknak általában két évfolyamuk volt, a novitiusok és a veteranusok csoportja. 321 A felső évfolyamok professzorai közül választott felügyelőtanár, a classium inspector ellenőrizte a gimnáziumi praeceptorok munká­ját­322 A gimnáziumi tagozaton publicus praeceptorok, azaz a tógátus deákság legjobbjaiból kinevezett köztanítók foglalkoztak az ifjúság­gal. Tekintettel a hatalmas osztálylétszámokra, minden növendéknek volt magántanítója, azaz privát praeceptora is. 323 Gradus = fokozat, rang, lépcsőfok, generáció. (Itt évfolyam értelemben használva.) 324 Általában az orátorok vagy rétorok osztálya zárta a képzés középső szintjét. ^Classistaság^jizalsóésji^imnáziumGagozaGdőszaka;^^^_^^^_____^^^_^^^__>^^^_^____^____>_i__^^

Next

/
Oldalképek
Tartalom