Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben
191 vés professzorok: Péczely, Csécsi, Kerekes, Vecsei, Szűcs István, Révész Bálint stb. A tógátusok tartózkodtak minden kicsapongás felé hajló diákélményektől. Én különösen féltem minden kis diákcsíny elkövetésétől. Az iskola és professzoraim iránt nagyon lekötelezettnek éreztem magamat, noha én is jókat nevettem a Kerekes leckéin elkövetett Szabó Samu bohóskodásain, és kiáltottam egy-egy “éljent” Kallós Mózesnek, kinek minden nap Mózes-napot csináltunk. De sajnáltam is a tekintélyt vesztett professzort, ki a magyar literatúrából adott volna leckéket,... ha lett volna kiknek. Holott három grádus éljenezte mindennap kora reggel! 1848. március 18-a hozta a magyar nemzeti szabadság napjait Debrecenbe. - Soha tisztább, nagyobb, szentebb örömöt nem láttam; az örömtől fénylett, ragyogott az egész város. A forradalom kitörvén: az iskola feloszlott. Petőfi “Talpra magyar” szózatára a tanulóiljúság honvéd zászló alá lépett, én is a debreceni veres pántlikás önkéntes csapatba állottam augusztus utolján. Mint katona már, följártam még az olvasó terembe, hol Révész Imre volt a könyvtárnok, és ahol egy tekeasztal is állott. Egy ízben tekézvén egy még nem honvéd tanulótársammal, felötlött elmémben, hogy lépésem az iskolától amint elválasztott, szép reményeimtől is tán egyúttal végképp megfosztott. Megjegyzendő itt az, hogy én a teológiai pálya kezdetén, vidékre nevelőül kimenvén az ősi grádustól elestem, és egy utána következett gyenge grádusba jutottam, hol Szigetről jött két tanulótársammal csakhamar a grádus elején foglaltunk helyet, és a jövő szép reménnyel kecsegtetett. A kontraság, széniorság, egyetem326 lebegett előttem! Egy ízben tehát lekésvén egy tanulótársammal, a füstbe ment szép remény fájdalma borult lelkemre, látván játszó barátom előtt még nyitva a szép jövőt. E fájdalom nyomása alatt azt kérdém tőle: hát te Lajos nem állsz be honvédnek?- Nem... - mondá.- Miért? viszonzám,... hiszen a haza veszélyben van!- Mit nekem a haza? - feleié. E feleletre én - ma sem tudnám megmondani micsoda indulatból - a dákóval megütém, mely eltört. Révész Imre felé fordulva kérdém:- Mivel tartozom?- Semmivel, - úgymond R. I. - a “haza nevében történt”. Ez esemény honvéd-tüzérré tette az én barátomat, elfogatván Olaszhonba vitetett osztrák katonául, hol végre kapitányi rangot nyert, és ma mint nyugalmazott kapitány élvezi az agglegényi boldogságot. És régi jó barátok vagyunk. Szeptember 3-án indult csapatunk Zurics parancsnoksága alatt Aradra, hol a várat zároltuk el. Mily ábrándos ifjak valánk akkor, a rajongásig fokoztuk a haza iránti lelkesültséget; szenvedtünk örömmel. És miért? A csapat 1849 február havában feloszlattatott, és miután Ó- és Új Arad, Lippa, Angyalkát és Pécskánál néhány szép csatát vívott, Debrecenbe szállíttatott, és a nagyobb rész honvéd zászlóaljba soroztatok, én pedig előbb a szülei házhoz, és onnan csakhamar Nagybányára segédlelkészül hívattam, hol három egész évet töltöttem, mint ifjúkorom legszebb napjait. Szondy Imre önéletleírása Születtem Kisperegen Arad megyében 1826. év február 5-én. Apám volt Szondy Lajos előbb 19 évig vésztői, azután 30 évig kisperegi lelkész. Anyám volt Papp Sára, Papp János nagyszalontai lelkész leánya. Olvasást, írást egy évig a kisperegi népiskolában tanultam, azután egész a hajdan úgy nevezett novicius diákságig boldogult apám maga tanított; fősúlyt fektetvén a latin nyelvre. 1842. november 1-én a hódmezővásárhelyi iskolában lettem novicius diákká, és ez évet ott elvégezvén, 1843 november első napjaiban, mint biennis327 diák írtam alá az iskolai törvényeknek Debrecenben, és itt végeztem az akkori “bölcseleti” teljes “jogtani” és hittani pályát 1848. év pünkösdjéig. Ha visszagondolok, az ifjú kornak pajkossággal teljes könnyelmű éveire, el kell ismernem, hogy jó és helyes volt a könnyelmű pajkosság mellett a tanulói kötelességet is elvégeznem, és talán e kettő szerencsés összeegyeztetésének köszönhetem, hogy hajdani könnyű vidám kedélyemből még most is sok meg326 A diákönkormányzat tanulmányi előmenetelük alapján választott vezető tiszségviselöi, a szénior és a kontrascriba kivétel nélkül külföldi egyetemi ösztöndíjakhoz jutottak. 327 Biennis = másodéves.
