Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben
____________________________________________________________________189 1 849. november 2-án az emigráció ottmaradt részét Vidinből Sumlára bellebbezte316 a török kormány, hová csak nov. 23-án érkeztünk meg. Ide érkezett közénk Kossuth neje három gyermekével (lásd naplóm 1. szöv. 67. és köv. lapokat). Innét távolította el a török a 13 bérelt bolgár orgyilkosokat... Itt oszlott fel később az emigráció... Sumláról 1850. febr. 16-án indult a Kiutahiába bellebbezett főnökeink csapatja. 14 magyar - 9 lengyel és a kiknek megengedtetett követniük - 41 egyén, összesen 64 ember. Visszamentünk hát Várnára, s onnét rajtam kívül - aki 8 napot Konstantinápolyban töltöttem - egyenesen a Fekete-tenger- Bosporuson végig úsztatva a Márvány-tenger Gömleki kikötőjében vetettek csak horgonyt. Nyolc nap múlva - egy magyar szakácsnéval és több nélkülözhetetlen kellékekkel felszerelten - ezen úton követtem én is a bellebbezetteket, és csatlakoztam velők Kiutahiába. Néhány napi ottlétem alatt, midőn a négyszögű katonakaszárnya egyik nagytermében, hová 12 egyén lett beszállásolva, ennyi ember közt egy asz- szonyt - ha bár az szakácsnő is, a török nem tűrhete, és engem mint élelmezési biztost a Kossuth jótállása mellett csakhamar kint a községben egy özvegy török asszony tágas udvaron álló emeletes fa házában szállásoltak el... így lettem én kosztadóvá. Mégpedig először is Házmán, Lóródi, Koszta Marci, Grehenek és Kalapsza kértek fel, hogy jó fizetésért lássam el őket. De minden hónapban, előre megállapodás szerént más élvezte a magyar asszony főzte ebédet. És miután a török vallás kérlelhetetlenül eltilt minden sertéshúst és zsírt, és csak kecskefaggyúval főz(i) minden ételét, én tehát a háziasszonyom két leányát és egy örmény fiút felfogadtam cselédemnek, kikkel 12-18 libát töltettem és az emigráció közt szétosztottam. Az illetők nemcsak hogy bőven megfizettek a töröktől kapott havi rendes fizetésből, hanem a török az én szíves fáradságom méltányolva, minden havi relútomom317 mellé még baksicsot is (ajándék) adott. Azonkívül a kényelmes magános lakáson - a közelmúlt szerencsétlenül végződött háború sok titkos iratait másoltatták velem jól fizetve a jövőre szánt leleplezéseket. így repült az idő szorgalmas munka közt, hasznosan értékesítve a különben keserű napokat. Itt tört ki hevesebben a Kossuth és Perczel Mór közti meghasonlás, itt folyt le Asbóüt Sándor és Perczel Miklós alezredesek közt a párbaj. (Lásd az okokat Naplóm 118. lap.) Az angol kormány fellépése és meghívása folytán, az első csoport Kiutahiából Mészáros tábornok és Asbóth alezredessel 1851. május 8-án indultunk vissza szárazon a Márvány-tenger Gömleki kikötőjéig, ahol a török kormány “Szultán” nevű gőzösén, elébb a Márvány majd a Görög szigetes tengeren értünk a Dardanellák tengerszoroshoz. Smirnánál két napi Contumatiát318 kellett tartani. Itt időzésünk alatt kínált meg az osztrák konzul egy kiállított amnesztiával, de amelyet el nem fogadtam, hiszen azt sem tudtam, ki kérelmezett érettem. A Dardanelláktól már angol hajón utaztunk végig a leghosszabb Közép-tengeren, érintve Afrika partjait. Málta szigeténél élelmiszerek bevétele végett kikötöttünk, és kiszállva a hajóból - időztünk. A Gibraltári tengerszoroson Angolhonba, a szép Southampton városba június 2-án érkeztünk. Itt az angol kormány saját költségén elhelyezett bennünket fogadókba, tömegesen. Naponként élelmünkre fizetett 1 azaz egy angol schillinget (50 kr.) melyből lakáson kívül magunk élelmeztük magunkat. Itt időzésem alkalmával június 12-én látogattam meg London, Winchester stb. nagyvárosokat (Ann Celebruck lásd naplóm 160. lap). Itt tespedtünk minden dolog és munka nélkül négy hosszú hetet, elköltve és elkorhelykedve nagyobb részünk még a rajta lévő becsületesebb ruháját is, míg végre az északamerikai állam nagyhírű alelnöke, Vebster György emberbaráti jóindulata, kezdeményezése folytán Észak-Amerikába hívattunk és vitettünk el. 1851. július 1-én ültünk Southamptonban a Devonshire nevű amerikai vitorlás hajóra, a nagy világtengeren, az Atlanticumi óceánon keresztül 3500 tengeri mérföldet öt heti út alatt tettünk meg. Csak augusztus 3-án láttunk egész utunk alatt szárazföldet, s értünk New Yorkba. Hosszú, változatos és vészes utazásunk alatt kevés remény, de annál több rémképek torlódtak képzeletünkben jövő megélhetésünkre nézve. Ugyanazért kiki különféle iparágnak vagy művészetnek tanulásához fogott, voltak akik felsőruhájokat bontották szét, és újravarrták tanulva a tű használását, mások zenét, nyelveket tanulgattak. Mi 13-an Harczi egykori énekvezér alatt daltársulatot alakítottunk, és elkészültünk több magyar darab előadására. Megérkezve New Yorkba, az első két nap ingyen helyeztettünk el, különféle kisebbszerű ebédlőházakba, de a pár nap eltelte után, mindenkinek magának kellett lakbérét és élelmét megszerezni és teljesíteni. Azok kik bárminemű kéziipari munkában járatosak voltak, hamar kaptak foglal316 Rendelte. 317 Ellátmányom. ^Weszte£zár_
