Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben
177 kegyelmed tartsa meg ’s adja vissza minél előbb a’ megszabadított hazának, adja vissza elhagyott kedveseiknek, győzelem-koszorúzottan a’ hűn vitézkedőket. Te cselekedd illyenképen, hogy meglássák minden népek, ösmerjék meg rémülten elleneink is, hogy a’ mi Istenünk hadakozik mi érettünk. Seregek Ura, Istenünk! tekintsd meg azokat köztünk ’s e’ honban mindenütt, kikhez harczba ment szerelmeseik vissza nem térhetnek, vissza nem térendenek többé itt e’ földön, mert elhullottak a’ szent harcban ’s a’ csatamezőnek hantjai alatt találták föl porrá-lételőknek sírját. Uram! vigasztald ezeknek hátrahagyottait, tudatva velők és éreztetve, hogy dicsőén végezték, mert a’ haza szent ügyéért tették le életüket a’ kedves siratottak. Ezeknek pedig, a’ dicső halál áldozatainak, ha már e’ földön fejökre nem tűzhették a’ diadalnak kiérdemlett babérját, adj Te ott főn, hazafiui hűségök jutalmául, hervadhatatlan koszorút. Isten, mi Istenünk! Könyörülj azokon, kik igaz ügyünk harczában megsebesülve szenvednek. Te kötözd be, te orvosold meg sebeiket; enyhítsd fájdalmaikat azon édes öntudattal, hogy az ő sérelmök a’ hazát gyógyítja, az ő romlásuk a’ hazát építi. Uram! tarsd meg, állasd helyre minél előbb ’s add vissza övéiknek és a’ honnak őket. Atyánk, Istenünk! Engedd szent színed eleibe jutni e’ könyörgést, e’ könyörgés minden szavát. Atyánk! légyen te előtted e’ mi könyörgésünk, mint jó-illatu áldozat. - Óh! menjen föl elődbe, e’ mi nyilvános könyörgésünkkel együtt, azon sok ezer honfiak titkos fohásza is, kik, - mert ellenséges fegyver lebeg fejők fölött, mert a’ nyomasztó erőszakos hatalom’ bezárja ajakaikat, elfojtani törekszik szivök gondolatait is, - nem emelhetik e’ miatt, mint mi emeljük ez napon, imáikat hangos szavakban, de csak elrejtezve bocsátják könyörgő sóhajaikat, magos egeidre. Irgalmas Isten! könyörülj testvéreinken, kik illy siralmas helyzetben, illy erőszak alatt nyögnek ’s küld el hozzájok sietve vigasztaló szabaditásodat. Uram! Tekints kegyelmesen hazánk minden vidékeire, mellyeket ellenség pusztít, sanyargat, ostromol. Add, hogy légyen e’ haza ismét egy; légyen hamar megmentve ellenség-hozta ínségtől, félelemtől, pusztulástól. Add, hogy szállhasson föl hozzád hamar, megszabadított összes nemzetünk győzelemünnepi és hála-éneke. Add, hogy valahányszor e’ nagy nap, mellyet ma ünnepiünk, évenkint előforduland, találja az e’ hon minden lakóit jólétnek, békének, szabadságnak örvendezve ’s igy légyen e’ nap évszázadokon keresztül zavartalan örömnek nemzeti ünnepe a’ magyar nép között. Add, Uram! hogy e’ nemzeten, ennek szabadságán, virágzásán, boldogságán, megláttassék a’ te jókedved mindenha ’s légyen a’ magyar nép, mint a’ te választott néped, nagy, erős és dicső, a’ föld népei köztt, mind az ítélet napjáig. Ámen. Előmondta Szoboszlai Pap István, prédikátor és superintendens. 36. Kormánybiztos Hódosy Miklós helv. hitv. esperes Balogh Péter Urnák A Szemlaki egyház levéltárában az 1849. évről fenmaradt néhány nevezetesebb rendeletnek másolatai TtREL I. 3. a. 3.1-ső ív 1121/1849. Országunkat kormányzó Elnök Kossuth Lajos Úrnak Apr. 19-én az 5821 sz. a. kelt rendeletével egyhangzólag köteleségemnek tartom fölkérni esperes Urat, hogy országunk függetlensége nyilatkozatát az egyház szószékből gondoskodása alatt lévő papok által felolvastatván kihirdettesse a maga egész terjedelmében, egy általában szíveskedjen köteleségőkké tenni, hogy ezen függetlenségnek magasztosságát a dolog és körülmények természeténél fogva kifejtsék, még pedig nem csak a szószékből, hanem magán körükbe is hivatásuknak ismerjék vóltaképpen előterjeszteni azon okokat és előnyöket, melyekkel szabadokká és függetlenekké lételűnk által már most mi is bírunk azon nemzetek felett, melyek önkény által leigázva egyes magány család érdeke előtt meghajlani kényszerülve, csak másnak, és nem is magunknak élnek. Én a függetlenségi nyilatkozatot számos ezer példányba ki fogom a nép közt osztatni, hogy maga is meggyőződjön és okulhasson sőtt ellenőrködhessen az egyházi szolgáktól hallottak fölött. V. Olasziban April 26. 1849. Kormány biztos Hódosy Miklós.
