Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben
178 37. Horváth Mihály rendelete 1849. május 10. Közlöny Minden hitfelekezetü egyházi és iskolai főnököknek, elöljáróságoknak, és testületeknek, tehát püspököknek, káptalanoknak, consistoriumoknak és tanári karoknak ezennel meghagyatik: hogy a’ magyar álladalom kimondott önállósága ’s függetlensége iránti hódolatukat ’s a’ törvényes kormány iránti engedelmességüket ünnepélyesen kiadva ’s aláírásukkal hitelesítve, Magyarhon kormányához mától számítva legfelebb hat hét alatt beküldeni, mulaszthatlan szoros kötelességüknek ismerjék. Debreczen május 9. 1849. Horváth Mihály Vallás és közoktatásügyi minister. 38. Horváth Mihály: Felszólítás s illetőleg rendelet a haza minden felekezetbeli lelkészeihez 1849. május 18. TtREN Szabadságharci Gyűjtemény A magyar nemzet szabadságharczának első szaka az igazságos isten segedelmével szerencsésen bevégeztetett. A hitszegő dynastia zsarnok hatalmának egyedül az évtizedek óta begyakorlott seregek erejében, s hadi szereinek felhalmozott készletében volt alapja. És ezen alap, mellyet sem isten, sem moralis erő, sem a népeknek csak egyedül igazság, becsületesség és jogméltánylat által megnyerhető őszinte ragaszkodása, nem támogatott, ezen alap meg van döntve. Az évtizedek óta anyagi erőfeszítéssel felkészített seregei, a nemzeti ügy szent igazsága érzetétől lelkesedett hadaink által számos harczokban megveretve futottak ki az általok négy hónapig sanyargatott, kipusztított hazánkból. És ez másként nem is történhetett. Az igazságos isten nem nyújthat segedelmet a hitszegőnek. Nem gyámolithatja azt, ki jogot, igazságot, ki mindent mi szent, gonosz megátalkodottságban lábbal tápod. Nem erősítheti karját, nem áldhatja meg fegyverét annak, ki azt az emberiség legszentebb jogai s érdekei ellen emeli fel. A mi ügyünk szent; a mi harczunk a jog, az igazság, az önvédelem harcza. És azért áldá meg isten fegyvereinket, azért vezette hadainkat győzelemről diadalra. És ez másként nem is történhetett. A jog és igazságérzete magasztos lelkesedéssel villányozta át a haza minden hű fiainak keblét. A hitszegő dynastia és zsoldosai által elkövetett szentségtelen jogtapodás, a békeszerető nemzet leigázására beküldött hadak iszonyú pusztításai, rablásai és gyilkolásai felébresztették a nemzet erkölcsi erejét: fegyvert ragadt a nemzet számos fia, s az erkölcsi erő által támogatott nemzeti sereg szétverte, kiűzte a mindennel felkészült zsoldos hadakat. Szabadságharczunk első szaka ekként isten segedelmével szerencsésen bevégeztetett. De ne higyjük, hogy dicső diadalaink már nyugalom párnájául szolgálhatnak. Ne higyjük, hogy a hitszegő dynastia, mivel már annyi iszonyatosságot követett el, mennyit a történet egy lapja sem mutathat fel, mennyi, ha el nem követte volna, hihetetlennek látszanék; ne higyjük, hogy e dynastia már annyira kimerült volna ármányaiból, hogy újabb istentelenségre vetemedni képes nem volna. Külföldi hírlapokból szintúgy, mint honi hivatalos tudósításokból mind bizonyosabbá válik, hogy az atyáskodó császári család, saját erejével nem győzhetvén le bennünket, barbár orosz zsoldosokat hoz be leigáztatásunkra, nemzeti létünk és szabadságunk legyilkolására. De ne csüggedjünk! Igazságos isten él és áll őrt felettünk; él, és sujtandja a zsarnokot. Ő, ki eddig diadalokra vezérletté hadainkat, a népszabadság esküdt ellenségének zsoldosai ellen is gyámolitandja vitéz seregeinket. Ne csüggendjünk! A morális erő, melly a sereg, fegyver, mindennemű hadiszerek kiállításának ezernyi nehézségeit s akadályait leküzdve, győzhetetlenné edzette vitézeinket, most annyi diadal után, lelke
