Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben
176 ezek helyett ránk szállott. Nem kérdezzük mi békételenkedve: miért vetettél el minket mindenestől fogva? miért füstölög haragod, meződnek juhai ellen? Nem, sőt meghajtjuk előtted, mint gyarló létünkhez illik, magunkat a’ porig: mivel hisszük, tudjuk, hogy megpróbáltatásunkra nyujtatott nékünk általad a’ keserű pohár 's azért bocsátottad ránk a’ küzdelmek suját, (!) hogy megkísértsd és a’ kisértetben emeld erőnket, bátorságunkat, honszeretetünket, kitartó béketürésünket. Légyen tehát, Atyánk! a’ te akaratod ’s ám légyen a’ mi bemenetelünk a’ nemzeti jobblét és szabadság szent igéretföldére, ha Te úgy végezted, összekötve harczczal, áldozatokkal, szenvedéseknek terhével! De, mint benned-bízó gyermekeid, úgy tárjuk föl előtted keblünket, úgy öntjük ki előtted, Atyánk előtt, panaszunkat azért, hogy, - a’ honnan békét, ótalmat, boldogittatást vártunk, kellett várnunk, - épen a’ királyszéktől származott ránk a’ nyomorúság, mellynek terhe alatt nyögünk; hogy épen a’ királyszék környezetében tartatott tanács, ott szövetett ármány és árulás, ellenünk, vesztünkre; hogy onnan támasztattak föl ellenünkbe népek, kik iránt mi soha gonoszszal nem voltunk; kiket mi nem háborgattunk, ok nélkül meg nem fosztottunk; népek, kiket mi nem csak közelünkben, de határainkon belül ’s épen közöttünk is, békében lakni engedtünk, békében élni ’s boldogulni segítettünk; hogy illy okból és illy úton kényszerült ártatlan népünk, önmegtartásáért, fegyvert csinálni szántóvasaiból és kaszáiból dárdákat; illy okból ’s illy úton kényszerültek a’ mi népünknek fíjai, elhagyva békés házaikat, tűzhelyeiket, szerelmeseiket, fegyverbe öltözni ’s csatamezőre szállani; illy okból ’s illy úton kényszerülnek honfitársaink ezerei most is, a’ szeretett közanya megmentésiért fegyverben állani, szembe dühös ellenséggel, szembe vészszel és halállal; illy okból ’s illy úton esett immár a veszélyezett hon oltárán áldozatul testvéreink sokasága, elvérezve ott, hol e’ nemzetnek életéért, hol övéik életéért, kelle harczolniok. Óh! jusson föl e’ panasz hozzád, könyörülő Atyánk! És te, igazságos világbiró! ítélj mi köztünk ’s elleneink között; vesd részrehajlatlan mérlegedbe a’ mi ügyünket és elleneiknek ügyét; ítélj, végeden igazságod szerint: hogy bűnhődjék, mint érdemli, kit a’ vétek súlya terhel; jöjjön ki pedig diadalmason a harcból büntelen nemzetünk. Nyisd meg, Atyánk! egeidet könyörgésünk előtt: hogy, ha már teljes örömnek ünnepe nem lehet, légyen e’ nap ránk nézve könyörgésnek, de meghallgattatás reményével fölbocsátott könyörgésnek ’s ekkép jövendőnkre nézve jóbizodalomnak, bátorításnak ünnepe. Isten, mi Istenünk! könyörgünk néked hazánkért az egyetlenért, mellyet számunkra e’ földön készítettél, kimutattál Óh! fogadd ótalmad alá mindenkorra, fogadd ótalmad alá most legközelebb, midőn illy nehéz harczot vív, e’ hazát ’s fedezd bé ezt szárnyaiddal, mint törhetetlen paizszsal. Szégyenitsd, alázd meg ennek elleneit; rontsd meg karjaikat, törd össze fegyvereiket és szórd el őket, mint a’ port. Adj, seregek Ura! nemzetünk igaz ügyének dicsőséges győzedelmet. Uram! gondold meg, hogy e’ nép Te néped és azért ne láttassák előtted kicsiny dolognak a’ nyomorúság, melly minket körülvett. Uram! kelj föl és könyörülj a’ Sionon, mert ideje hogy könyörülj rajta, mert eljött immár az idő. Kelj föl Uram! és jöjj nékünk segítségül. Uram! cselekedd, hogy megtartatván most, álljon meg mind az idők végeiglen és virágozzék e’ haza ’s légyen ennek kebelében a’ magyar nemzetnek, légyen a’ most élőknek ’s a’ majd későn születendőknek is, csendes és nyugodt lakhelyük, mig a’ föld ’s az egek el nem mulandanak. Isten! Mi Istenünk, Könyörgünk néked, együtt levő s most közöttünk levő törvényhozóinkért is, kiket ezek a’ nemzet nevében hatalommal fölruháztak, kormányférfiainkért ’s ezek vezér-főnökeért. Könyörgünk néked mind ezekért, kikre e’ nemzet szemei reményteljesen függesztvék, mint általad előállított védangyalokra, mint szabaditókra, a’ háborúnak veszedelmei közt. Uram. mi Istenünk! minél nehezebb hazánkra nézve az idő, mellyben ők tanácskoznak és kormányozva működnek: könyörgünk, adjad nékiek annál nagyobb mértékét kegyelmednek, szent lelkednek; minél nagyobb a’ veszély, melly e’ hazát fenyegeti: könyörgünk, ruházd föl őket annál nagyobb mértékével a’ bőlcseségnek, erőnek, álhatatosságnak; annál nagyobb mértékével az egyetértés lelkének: hogy nem nézve senki közülök csak a’ maga hasznait, mindnyájan egy értelemmel és egy akarattal egyedül a’ közjót, a’ hányatott hazának javát, megmentését, megmaradását nézzék és munkálják. Te magad igazgasd e’ végre az ő tanácskozásaikat; Te magad vezéreld kormányzó lépéseiket: hogy az ő bölcs értelmökben, jó akaratukban, czélszerü rendelkezéseikben a’ te akaratod nyilvánuljon, a’ népnek pedig megmaradása, a’ hazának üdve légyen. Isten, mi Istenünk! Könyörgünk néked, hazánk fegyverben álló fíjaiért, nemzeti hadseregeinkért; könyörgünk azokért is, kik idegen népek fijai közül jöttek liarczolni a’ mi szent ügyünkért, az igazság és szabadság - minden népekkel közös - szent ügyéért. Seregek ura, nagy Isten! Te légy velők mindezekkel; Te oktasd vezéreiket; bátorítsd a’ vezérlettek sokaságát; Te járass tábort mindnyájok körül szent angyalaiddal; Te harczolj velők, mellettök; a’ Te karjaid erősítsék, fedezzék, ótalmazzák őket; a' Te
