Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben
161 kerestetett. Tudomásul vétetik. 22. Révész Imre: Tábori lelkészek 1848. november 16. PEIL A’ nemzetek szabadságának halálos ellensége, a’ reactio, harczot hozott e’ haza határira is, ’s meglön ismét mi a’ múlt századok folytán volt, hogy nemzetünk élete, önállósága és becsülete a’ fegyvernek erejére van bizva. Hihető, hogy igazságos ügyünkért küzdő fegyvereink győzelme nemsokára békét eszközlend; de távolról se gondoljuk, hogy ez tartós leend. A’ harczok daemona csak szunnyadozik és pihen, hogy a’ magáról megfelejtkezett nemzetet új erővel rohanhassa meg. Alig van nemzet Európában, mellynek az illy körülményt mélyebben kellene figyelmére ’s szivére vennie, mint a’ magyarnak. Osztrák, török és orosz absolutismus alatt zsibbadozó ’s még alig ébredező népek vesznek bennünket körül; mellyeknek közepette, őseitől öröklött szabadságszeretével úgy áll nemzetünk, mint világitó torony partján a’ tengernek, mellynek háborgó habjain az éj sötétében hajósok küzdenek, vagy mint az oczeánon egy szigetecske, mellyet mindenfelől az absolutismus habjai csapkodnak. És mig a’ reactionak 's absolutismusnak csak egy ördöge marad fen Európának bármelly zugában, sohasem veendi az le argusi szemeit a’ mi nemzetünkről, lesvén az alkalmat, midőn ezt kiolthatván vagy meggyengithetvén, a’ setétség országa, mellyen ő uralkodhatik, helyre áll. Bocsánat ezen - talán kissé hosszas előzményért, mellyből csak azon általános tanulságot akarom kihozni, hogy nemzetünk kormányának mindent el kell követnie és teljesitnie, a’ mi mostanra és jövőre, hadiseregeink erejének, ügyességének és jószellemének öregbítésére és szilárdítására szükséges. Hadseregeink erejéről ’s ügyességéről gondolkozzanak a’ szakértők; én itt csak tábori lelkészek állásáról, mint a’ sereg jó szellemének egyik tényezőjéről szólok nehány szót. Ott áll törvényünkben az 1847/8:XX. T. ez. 5. §-sa, melly szerint “a’ ministerium rendelkezni fog, hogy a’ bevett vallásokat követő katonák saját vallásu tábori lelkészekkel láttassanak el”. Én felteszem, hogy a’ törvény ezen pontja nem kerülte el ministeriumunk illető osztályának figyelmét; sőt hiszem, hogy a’ foganatba vétel-elmellőzésére helyes okai lehettek: mégis helyen látom azonban röviden felemlíteni e’ tárgyat, ’s előadni az okokat, mellyek hadseregeinknél tábori lelkészek állítását szükségeinél A’ józan vallásosság ’s ezzel együttjáró tiszta erkölcsiség minden romlatlan szívnek elmaradhatatlan kelléke; és ha ezeket egyeseknek szintúgy, mint nemzeteknek életében úgy kell tekintenünk, mint a’ fenmaradásnak, jóllétnek és tökélyesbülésnek leghatalmasabb emelesőit (!) és tényezőit: úgy valóban minden statusnak érdekében áll, gondoskodni a’ felöl, hogy polgárai, működjenek azok az élet bármelly pályáján, vagy küzdjenek a’ harczok mezején, a’ józan vallásosság ’s tiszta erkölcsiség ébresztői, vezetői és erősbitői, azaz lelkészek nélkülne szűkölködjenek. És ugyan kinél volna inkább helyén a’ józan vallásosságnak ’s tiszta erkölcsiségnek táplálása és szilárdítása, mint a’ harczok emberénél, kire a’ feladatok legdicsőbbike, egy hazának vagy nemzetnek ügyeérti küzdés van bizva, ’s kinek karjától és fegyverétől az igazság győzedelme vagy bukása függ? A’ mindennapiság körében tespedők élnek ösztönszerüleg; de a’ magas és nagyfontosságu pályán küzdőknek tiszta és rendületlen szilárdságú jellemre van szükségük; mert mig amazok eltántorodása csak önmagoknak hoz veszélyt: emezeknek ballépése millióknak romlását eredményezheti. Kinek volna nagyobb szüksége a’ józan vallásosságra ’s tiszta erkölcsiségre, mint a’ harczok emberének, kit azon nagy gondolat, hogy talán már holnap vagy a’ következő perezben életétől meg kell válnia, egyfelől az érzeményeknek ollyan stádiumára emelhet, mellyen a’ szív a’ bátorításnak és vigasztalásnak igen nagy szükségét érezi, másfelől épen a’ gondolat ’s az ezt követni szokott elszánás, mértékletlenségre, önmagával és semmiveli nem gondolásra, sőt erkölcstelenségre vezethet, minek a’ lelkületrei káros befolyása elmaradni sohasem szokott? De a’ mi hazánkban, az érintett általános okokon kivül, még más körülmények is kívánják talán, hogy hadseregeinknél kellő képességgel biró, ’s mindenek felett tiszta hazafiui buzgalmu tábori lelkészek
