Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)

Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben

állítassanak? Tapasztalás bizonyitá be, hogy nemzetünk polgári életének függetlenségét, 's így hadseregeinknek is önállását, mint (!) a’ martiusi napok nem teremtének, csak halottaiból föltámasztának ’s életbe lépteiének, még magyar ajkú ’s érzelmű harczosaink is, eleinte alig bírák felfogni, ’s annak hallására magokat tájékozni. Láttuk továbbá, hogy némelly tiszteink a’ seregeknél, a’ reactionak kibérlett hívei, nem pedig nemzetünk igaz ügyének szolgái ’s pártolói lévén: a’ helyett, hogy e’ haza iránt, melly őket fizeti, hálájokat ’s kötelességöket teljesítették volna, elárulták ennek ügyét, ’s nem csak magokra, de gyakran a’ vezérletökre bízott seregekre is gyávaság gyanúját’ s gyalázatot vontának. Tudjuk továbbá, hogy a’ nem magyar ajkú hazánkfiaiból álló ezredek, mint azt az oláhokról folyvást tapasztalhattuk, nem ritkán idegeneknek ’s hidegeknek mutatkoznak nemzetünk ügyéért harczolni. Ne higyük ezt uraim! Hogy a’ reactio, mig csak utolsó szikrájában kioltva nem lesz, elmulasztaná hadseregeinknél eme vagy ezekkel rokon körülményeket saját átkozatos czéljaira felhasználni. De én úgy hiszem, hogy ármányos törekvései nagy részben meghiúsulnának, ha lennének tábori lelkészeink, kik felülemelkedve minden nyelvkülönbségi előítéleteken, ’s szemmel tartva folyvást a’ sereget bárhonnan megvesztegetni kívánó árulást és ármánykodásokat, ’s egyedül a’ közös haza szent szerelme által lévén áthatva és lelkesítve: nem szűnnének soha, híveik lelkét bármelly téveszmék ostroma ellen megerősíteni, másfelől buzdítani, hogy magasztos hivatásuknak bármelly veszélyeknek közepette kellő lelkesedéssel és elszántsággal felel­jenek meg. íme én, csekély felfogásom szerint, illy okokért ’s illy szellemben kívánnám hadseregeinknél a’ tábori lelkészek felállítását. Már a’ regensburgi egyházi gyűlés 742. Kr. u. szükségeseknek látá a’ tábori lelké­szeket; ’s nem is maradtak ezek el egy keresztyén nép seregeinél sem, annyival inkább, mivel a’ sorka­tonaság felállítása előtti honvédelmi rendszer szerint igen sokszor még a’ főpapok is részt vettenek a’ táborozásban ’s harczolásban. Az absolut kormányok azonban, ügyelnek arra, hogy a’ tábori lelkészek működése inkább csak a' hideg szertartások kiszolgáltatására, mint ama nemesebb és szabad nép serege­ihez méltó czélok felé irányoztassék. Illyesmi lehet annak is oka, hogy az osztrák kormány hazánk ma­gyar ajkú ’s nagy részben reformált hitű ezredéitől, az Olaszországban tartózkodókat kivéve, a’ tábori lelkészeket megtagadd; és ezt, mint egyházunk egyik szenvedett sérelmét, a’ túlatiszai ref. egyházkerü­let, a’ petitiok világában, az illető helyre fel is terjeszté, és a’ tábori lelkészek állításáról szóló, idéztem - törvénypont, hitemszerint ennek, eredménye lön. Vajha azok, kiknek e’ tárgy hivatalkörükbe tartozik, megemlékeznének erről is, ’s ha úgy látnák jó­nak: sietnének a’ czélszerű rendelkezésekkel, mellyek ide vonatkozhatnak! Révész Imre 162___________________________________________________________________ _ 2 3. Szoboszlai Pap István felhívása 1848. december 6. Alföldi Hírlap Nemzeti harczosaink, ezek soraiban hitrokonink is nagy számmal, a haza szent ügye mellett föllelkesülten, részint mozognak mindenfelé, részint - s egyházkerületünk kebelében is több helyeken - állomásoznak, táboroznak. - Hogy mindezek tábori lelkészekkel rendszeresen ellátva legyenek, a hon veszélyes körülményei még ekkorig nem engedték. - A hiánynak más útoni kipótlására tenni, valami csak tőlünk telik, mi lelkipásztorok kötelesek vagyunk. - Nyugtató bizodalommal fordulok én, e részben is, szeretve tisztelt szolgatársaimnak haza és vallás iránti hő buzgalmához, s illy bizodalom-teltten intézem hozzájok azon - bár felesleges - kérelmemet, hogy, ha netalán lakhelyük keblében, avagy közelükben, fegyveres hitrokonink több napokig időznének, annyivalinkább ha ott huzamosabban szállásolnának: ezekre lelkipásztori gondjukat kiterjeszteni; részükre (sőt a csupán átkelők részére is, ha mód adatik reá), mindig az illető és ott levő főtiszt urak tudtával s beleegyezésével, istentiszteletet elkülönözve is tartani; lelkesedésük tüzét czélszerüleg felvilágosító és buzdító beszédekkel éleszteni; általában a körülményekhez képest irányukban minden egyházi szolgálatot teljesíteni szíveskedjenek. - Nem lehet ez alkalmat arra is föl nem használnom, hogy méltányló és hálás elösmeréssel megemlitsem, egyszersmind követendő például ajánljam, nagybányai egyházvidékbeli lelkésznőinknek azon honleányi nemes tettét, miszerint nemzeti ujonczaink számára, mint hitelesen értesültem, fehér-ruhákat egészen

Next

/
Oldalképek
Tartalom