Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben
118 halotti éneket zengettek az önkéntes debreczeni nemzetőrök tagjai közül 14 collegiumi ifjú”.157 Gáborjáni Szabó Sámuel önéletrajzában is olvasható, hogy az emigrációba kényszerült, Angliából az Egyesült Államokba hajózó deákok közül 13-an - míg a hosszú úton mások különféle szakmák fogásait gyakorolták - egy „énekvezér” alatt próbáltak, arra készülvén, hogy messzi idegenben hivatásos kórusként fogják kenyerüket megkeresni. A protestáns kollégiumok diákjai ünnepi követségben és az aratást vagy szüretet követő adománygyűjtő utakon országismeret mellett olyan értékes tapasztalatokat is szereztek, amelyek az imént idézett sorok íróját a Kossuth-emigráció élelmezésének szervezésére képesítették.158 De igen nagy keletjük volt a diákoknak a legnagyobb elméleti felkészültséget és vakmerőséget igénylő fegyvernemnél, a tüzérségnél is. Emlékiratok, a sajtó és városi jegyzőkönyvek tanúsítják, hogy azok a kollégiumi diákok, akik nem altisztként kezdték pályafutásukat, számarányukat jóval meghaladó mértékben harcoltak tüzérként. Amint Bartha András leírja, szülőfalujának lelkésze, a sarkadi Veres Ferenc saját fiával együtt kísérte Mészáros Lázárhoz, aki először mindkét ifjút gyalogos őrmesterré nevezte ki. Az illetékes sorozó tiszt azonban „megtudván, hogy mi tanulók vóltunk: kérvekért, hogy tüzérekké legyünk, mert úgymond az ágyuknál ilyen emberekre van szükség”.159 Bartha András életútja mellett nagy vonalakban ismert társáé is. Az 1847/48. évi diáknévsorban egy I. világháború előtti bejegyzés így szól a sarkadi lelkész fiáról: „Veres Sándor honvéd főhadnagy lett és emigrált, előbb Konstantinápolyban (élt) 5-6 évig, részt vett az olasz-osztrák háborúban olasz oldalon, aztán Londonban végezte a mérnöki tanulmányokat, azután Bukarestben települt le, ott nősült és ott halt meg 1884. október 26-án. Eltemetve a ref. temetőben.”160 A városi jegyzőkönyv - amely hónapokon át számtalan részletet közöl a három debreceni ágyú felszerelésének bonyodalmairól - megemlékezik „Varga István, Szarka József, Kocsis József, Tóth László a’ helybéli főiskola növendékei és városi tüzérek” egyenruha kérelméről is.161 Az Alföldi Hírlap arról tudósított, hogy október 30-án „indult városunkból 12 ifjú Pestre honvédtűzérnek; nagyára collegiumi tanulók”.162 A debreceni hatfontos félüteg ágyú az egész seregben bámulatot keltett mind a személyzet begyakorlottságával, mind a fölszerelés eleganciájával. A város 24 egyforma sötét kosorrú pejjel látta el ágyúit. Kezelőik főszerepet játszottak a piski hídnál, és a szelindeki ütközetben.163 Jakab Elek beszámolója szerint: „Soha életemben vitézebb katonákat, bátrabb és hősiesebb érzésű fiakat nem láttam, mint debreczeni tüzéreink. Tudom, mert mi fedeztük ágyúikat, - leszerelték, vagy szétlőtték, lovaik elhullottak, a tüzérek egy harmadra apadtak - nem tágított az egy lépést, nem félt semmitől, nem hátrált meg, ezélzott és lőtt, merőben, szüntelenül, élezelődve és kulacsát ürítgetve, mindaddig, míg tölténye tartott, vagy Bem visszvonulást vezényelt.”164 Több emlékirat említi az 5 lábnál alacsonyabb, alkalmatlannak minősített ifjak háborgó lelkét, honvédségbe jutást célzó praktikáikkal egyetemben.165 A kötetünkben közölt források is a diákok elszántságáról tanúskodnak. A körükben kialakult hangulat erős nyomást gyakorolhatott azokra is, akik valamilyen okból kevésbé látszottak osztozni a közösség gondjaiban. Az egyik részvétlenül viselkedő diákot meggondolatlan megjegyzése miatt hirtelenharagú tanulótársának tettlegessége „térítette a jó útra” azaz a honvédseregbe, és végül a hivatásos katonatiszti pályára.166 Tóth Márton emlékiratában arról számolt be, hogy a volt debreceni diákok pokoli körülmények között állták meg helyüket. A kemény tél okozta szenvedések mellett főként a szerbek brutalitását említi, akik a legyengült, elmaradozó honvédeket válogatott kínzások után csonkították meg, nem kímélve a védtelen falvak népét sem. A szemtanú lassú tűzön pirított férfiakról, kapufélfákra szögezett 3-4 éves gyermekek látványáról emlékezik.167 A debreceni honvéd deákok közül sokan többszöri életveszélyes sebesülés ellenére, néhány hét gyengélkedés után újból és újból folytatták a küzdelmet. Voltak közöttük, akik egyik szemüket veszítve 157 Tábori levelek. Lippa, november 2. Alföldi Hírlap, 1848. november 8. 158 Forrásgyűjtemény 43. 159 Uo. 160 TTREL jx.l .e.38.53. A bejegyzés szerint Veres Sándor leánya, Irma, dr. Pataki Jenőné, Kolozsvárt élt, 1901-ben két kötetben jelent meg az “Emigráció keleten” című műve. 161 HBML Városi Jegyzőkönyv, 1848. augusztus 4. 877. szám. 162 Debreczeni napló. Alföldi Hírlap, 1848. november 1. 163 Pap Ferencz: A debreceni tüzérek. DKK, 1903. 64-66. 164 Jakab Elek: Szabadságharczunk történetéhez. Visszaemlékezések 1848-1849-re. Budapest, 1881.463-464. 165 pj MártomA szabadságharc emlékeiből. Új Idők, 1905. 370-371. l6< Forrásgyűjtemény 44. - A kései emlékező sorai a jelenet teatralitása és anekdotikus hangzása ellenére is arra vallanak, hogy az ingadozók ki lehettek téve a többség nyomásának. ^_T^^tórton|Szabadság-harcaéri_enű^eimiNag^bán^ai^905J0;^^^_^^^______^^^^_^_____^_^^^____i__
