Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben
116 hallgatók több mint fele távolabbi megyékből érkezett, a debreceni tanulók jelenléte mindössze 16,6%-os volt. A szülők között kiemelkedő a lelkészek jelenléte, és az országos részarányokhoz képest számottevő a jogászok, tanárok, hivatalnokok és iparosok száma is, jóllehet ez csupán arra utal, hogy az ifjúság pályáját elsősorban a saját családjának értékrendje befolyásolta. Balogh István 416 főben határozta meg a honvédelem szempontjából figyelembe vehető akadémiai és felső osztályos deákok összlétszámút.145 Eltúlzott lehet viszont Kiss Sándor becslése, aki szerint - a gimnáziumi felső évfolyamok idősebb tanulóival együtt - közel 500 diák jelentkezett a nemzetőrségbe.146 (Bár a feltételezés nem források elemzésén alapul, a szerzőt befolyásolhatta, hogy a debreceni népfölkelés alsó korhatára valóban 15 esztendő volt,147 és egyes emlékiratok megemlékeznek 15-16 éves résztvevőkről is.) A dokumentumok hiánya, azaz megsemmisítése mellett több tényező nehezíti a részvétel pontos feltárását. Egyrészt a diákságnak nem sikerült maradéktalanul megvalósítania szándékát, mert a többé- kevésbé önállóan szerveződő, fegyvereit a Kollégiumban tartó alakulat létesítését a város ellentétesnek látta az új idők szellemével, amely éppen az egységesülés, az eltérő helyzetű rétegek különbségeinek csökkentése irányába hatott.148 A diákság egyébként .külön csapatban ’s lisztek alatt” ugyan, de eleve a városi nemzetőrséghez kívánt csatlakozni. Az egyházkerület elé terjesztett beadványban maguk a diákok is utaltak arra a lehetőségre, hogy mindnyájan készek „ha a szükség úgy kívánná - akár itt helyben együtt, akár_-, ha körülményeink úgy hoznák magukkal, szétoszolva, bár hol a hazában egyenként is hasznos szolgálatot tehetni”.149 Mint látni fogjuk, a körülmények úgy alakultak, hogy a nagy többség a hazában „szétoszolva” teljesíthette kötelességét. Másrészt a helyi rendfenntartásra hivatott nemzetőrségtől, így a diákság első szárnypróbálgatásával ténylegesen létrejött alakulattól, határozottan meg kell különböztetnünk a hadjáratokban is rendszeresen bevetett önkéntes zászlóaljakat és a sorkatonaságot. Az 1848. évi XXII. törvény különbséget tett még a helyben szolgáló nemzetőrök és a kimozdításuk idején zsolddal ellátott mozgó nemzetőrség között is. Az önkéntesek a mozgó nemzetőrségtől eltérően vállalták, hogy minden feltétel nélkül a háború végéig folyamatosan harcolnak, és állományuk nemritkán betagolódott a sorezredekbe. Ezzel szemben a mozgó nemzetőrség általában háromhavonkénti váltással küzdött. A Kollégiumba Világos után visszatért hallgatók viszont csak arról nyilatkoztak a Tanárkari Jegyzőkönyben, hogy honvédek voltak-e, vagy sem. A tanári karnak az „úgy nevezett” honvédek jegyzőkönyvi bejegyzésénél minden bizonnyal lehetett akkora szabadsága, hogy a 20 és 50 év közötti lakosság részére bizonyos vagyoni feltételek mellett törvényileg kötelező nemzetőri szolgálatot ne tüntessék föl írásban. Annál is inkább indokolt az alakulatok közötti különbségtétel, mert a Tanárkari Jegyzőkönyvben szereplő, 1849 őszétől visszafogadott hallgatók között többségben voltak azok, akik saját bevallásuk szerint nem voltak honvédek, bár helyi nemzetőr alakulatokban ezek a tanulók is szolgálhattak. Mivel a Kollégium a törvények értelmében csak ideiglenesen vehette föl a menlevéllel nem rendelkező, hivatalosan osztrák katonai szolgálatra kötelezett honvédeket, jogos bizalmatlanságukban igen sokan évekig várakoztak, rokonaiknál, vagy távoli vidékeken bujdostak. Az 1849. november 5-ig visszaérkezett 76 hallgató közül csupán 12 nyilatkozott úgy, hogy honvéd volt.150 Található közöttük olyan is, aki korábban nem Debrecenben diákoskodott. 1849. november 21-ig összesen 163 tanuló, az utolsó 10 év 567 fős átlagának kevesebb mint harmada iratkozott be. Különösen árulkodó, hogy közülük az érettebb, kivétel nélkül katonaköteles korú, 19 és 24 év közötti III—VI. évfolyamhoz tartozók hiányzása volt tömeges.151 (L. a fenti táblázat 1-6. oszlopát, és az alábbi táblázat 3-6. sorát.) A „volt honvéd” utalás csupán 1850. januárjának végéig szerepel a Tanárkari Jegyzőkönyvben a visszafogadott diákok neve mellett. Sorszám Évfolyam 49/50-es tanév létszáma nov. 21-ig 1. I._évesek 75 2. II._évesek 32 143 Debrecen története, i. m. 478. 146 Kiss Sándor: A Debreceni Református Kollégium és diákjai az 1848-49-es szabadságharcban. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve, Debrecen, 1962. 55. 147 HBML Városi Jegyzőkönyv 1848. október21. 335. 144 HBML Városi Jegyzőkönyv 1848. augusztus4. 219-221. 149 Forrásgyűjtemény 12. 150 TtREL Tanárkari Jegyzőkönyv. II.l.d.11.81. 151 TtREL II. 1 .c.5.d. Búzás Pál 1849. november 21-i kimutatása. ___________________________________________________________ 1 0 év átlaga a 49/50-es tanévig 109 111
