Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben
105 tóként” lépett föl. Összefoglalta az országos eseményeket, az új vívmányokat, köztük a népképviselet és a közteherviselés lényegét a legközérthetőbb szavakkal magyarázta meg. Szólt arról is, hogy a nép a cenzúra miatt nem ismerhette nyomorúságos helyzetének valóságos okát, a bécsi kormány önkényét. Nem hallgatta el aggodalmát sem, hogy az események örömfényeit gyászos folytatás követheti. Úgy vélekedett, hogy a teendőkre vonatkozóan a vallás parancsai jelölik ki a szeretet, az engedelmesség, a mértékletesség útját.51 Beszédét kinyomtatva, „házanként” osztották szét a város népének.52 „A keresztyén polgár’ Szabadsága, egyenlősége, testvériessége” című virágvasárnapi beszédében „a nemzetek ajkán jelszóvá vált” három ismert kifejezés mindenki által érthető meghatározását adja, tisztázva számos közszájon forgó tévedést.53 A nép polgári és erkölcsi megváltása szerinte úgy viszonyul egymáshoz, mint a test a lélekhez. A kor három nagy jelszavában megfogalmazódó elvek a nagytemplomi lelkész szerint éppen nem újak, hanem közvetlenül Jézus tanításából erednek. Az utóbbi gondolat már a református egyház véleményformáló módszerének lényegét, az általánosan elfogadott alapelvekre építkezés, a hagyománnyal való szentesítés szándékát is felfedi. Az Egyházkerület szerepvállalását és a kollégiumi deákság magatartását a szabadságharc idején legalább két tényező erőteljesen befolyásolhatta. Az iméntiekből érzékelhetően, az egyik a múlt vallási sérelmeiből fakadt, a másik a református teológiának a mindenkori hatalomról vallott elveiből táplálkozott. Egyház és hatalom - egyház és közvélemény (A „Kossuth magyarok Mózese” toposz) A közvélemény egyik jellegzetes megnyilvánulása életszerűen mutatja, milyen hatásmechanizmussal érvényesült a Református Egyház mondandója, mi motiválta a vezetők politikai döntéseit, végül arra is utal, milyen lehetett az a társadalmi közeg, amelyet az egyház befolyásolni törekedett. 1849. január 7-én, az ismert történet szerint a Piac utcai kapuőr „Kossuth magyarok Mózessé” bejegyzéssel örökítette meg a Honvédelmi Bizottmány elnökének Debrecenbe érkezését.54 A kifejezés kódolt üzenetet közvetít, történelmünk sűrűjébe vezet. Felszíni jelentése egy olyan közösséget jellemez, amely a maga korának jelenségeit biblikus fogalmakkal volt képes megjeleníteni. Egy debreceni polgár - abban az esetben is, ha iskoláztatása a helyi lakosság nagy többségéhez hasonlóan a Kollégium alsó osztályainak látogatására szorítkozott - a legalapvetőbb klasszikus, történelmi, földrajzi és aritmetikai ismeretek mellett valóban ismerte a Szentírást és Dávid Zsoltárainak valamennyi versét. A Kollégium 1791. évi Methodusában csupán az egyik évfolyam tanrendje, a grammatisták tanítójának utasítása 39 zsoltár szövegének és dallamának „kívülről” való megtanítását írta elő, és ezen a téren igen keveset változott a reformkori nemzedékek oktatása.55 Ezúttal azonban nem csupán az alföldi református nép biblikus műveltségéről van szó, hanem jóval többről. Ha megkíséreljük logikai vagy kronológiai rendbe állítani e toposz különböző előfordulásait, kiderül, hogy az üzenet egészen konkrét politikai tartalmat hordoz. Arról tanúskodik, hogy Kossudt a református közvélemény szemében legitim, Isten által küldött szabadítónak minősült, mert a véleményformálók sorozatosan annak minősítették. Jóllehet a szociológiai irodalom óvakodik úgy kezelni a közvélemény fogalmát, mint térben és időben egyetemes létezőt, de már a polgári fejlődés kezdeti szakasza előtt is felismerhetőnek mondja e jelenség előképeit. Annál is inkább indokolt ez, mert a vizsgált kor nyomtatványaiban már mai formájában és jelentésével56 bukkan föl a fogalom, amelynek az 1848-as egyházi sajtóban megtalálható egy szabatos és találó értelmezése is. Eszerint a nagy horderejű társadalmi fordulatok kétségtelenül biztos előjele a változást sokak által „sejditteni”. Ahol pedig ,,e’ sejditést közönségesén elterjedettnek, szinte közhitnek találjuk, ott biztosan számolhatunk egy lényeges átalakulás közelgésére. E’ hit a vizsgálódó munkás szellem életében fogamszik.. ,”57 51 Uo. 52 A beszéd szétosztásának tényét ö maga is említette április 9-i prédikációjában. L. Forrásgyűjtemény 9. Forrásgyűjtemény 9. 54 A szabadságharc fővárosa Debrecen. Szerk.: Szabó István. Debrecen, 1948. 71-72. és 477. 55 G. Szabó Botond: i. m. 1996. 345. 56 A Forrásgyűjtemény 5. darabjának 3. bekezdésében pl. "a kamarai többséggel ellentétben álló közvélemény” szerepel. 57 PEIL, 1848, június 25.801. _____________________________________
