Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

VIII. Bihar vármegye legnehezebb napjai a szabadságharc alatt, az 55. zászlóalj s az utolsó kényszer-nemzetőrség

"Deésnél — írja igen jóízű humorral maga Teleki Sándor, ki Deéset Zsurmay alatt a Vilmos-huszárokkal hősiesen védelmezte

492 — ezer sváb lovas nemzetőr, Rákóczy zászlajával élükön, s más hat-hétezer lándzsás és kaszás polgártárs, kiknek legjobb fegyverök a gubájuk volt, megiramodtak, a sváb leugrott lováról, hogy sebesebben szaladhasson, a szamosközi nemes atyafi hóna alá fogta csizmáját, s mezítláb velocipédelt a nagybányai bércek felé." A közvélemény a csapások okát nem a vezérek tapasztalatlanságukban [tapasztalatlanságában] s részben képtelenségükben, s nem a nemzetőrök gyávaságukban [gyávaságában] kereste, hanem, mint rendes szokás a bukás után, árulásban. Ezen hiedelmet erősítette az, hogy az akkor a nemzetőrségnél szolgált Szigethy István és Komáromy Károly a Baldacci társzekereit lakatossal föltöretvén, átkutatták, s azokban a Récsey-féle procamatiokat [hirdetményeket] találtak nagy számban, továbbá kompromittáló bizalmas leveleket a császári vezérektől. Nem vettek el onnan semmit, hanem jelentést tettek a dologról Marzsó őrnagynak; mégis főbe akarta őket lövetni a gőgös Riczkó.

493 A honvédelmi bizottmány november 30-án Baldaccit a parancsnokságtól fölmentette, s Kolozsvár feladása miatt haditörvényszék elé rendelé állítani.

494 A letartóztatást Élesden Hodossy eszközöltette december 4-én, a tábornok bútorait az alispán közbejöttével megvizsgáltatni, s őt segédjével együtt biztos kíséret mellett Nagyváradra, s innen a honvédelmi bizottmány elé szállíttatni rendelvén.

495 Ezek voltak szabadságharcunk alatt Bihar vármegye legnehezebb napjai. Erdély — mint akkor mondották — csak Bucsától Csúcsáig terjedt; Bihar vármegye maga is fenyegetve volt, saját védelméről is kellé intézkednie, s mindezek dacára segélyeznie kellé Krasznát is, Zarándot is, az erdélyi hadsereget is, és mi legfőbb: gondoskodnia kellé az Erdélyből kiszorított hadsereg élelmezéséről is. Nehéz föladat, mellyel csak olyan ember erélye által tudott megbirkózni a vármegye, mint Hodossy Miklós. Az élelmezést nehezítette azon körülmény is, hogy éppen ezen időben, november 10-én, a hadügyminiszter a 4. huszárezred telepét s tartalékszázadát Nagyváradra helyezte a Dunántúlról át,

496 s november 14-én már Laborszky, akkor Sárospatakon működő, volt nyugalmazott lovas százados odautasíttatott, hogy az ottan összegyűlt újoncokból 400-at küldjön Nagyváradra ezen tartalékszázadhoz.

497 Igaz, ezek sokáig nem tartattak itten, de míg itt voltak, ezeket is el kellett élelemmel látni. Még jobban nehezítették a kolozsvári menekültek. Legalább 3000 kolozsvári lakos jött Nagyváradra,

498 s ezek között számos, a zászló alól megugrott, fiatal, nőtlen ember, kik idegenkedtek a fegyverfogástól, hogy a glacé kesztyűt be ne piszkolja a puskapor, s a lakktopánt be ne sározzák. Később, február második felében is jöttek Hunyad vármegyéből ilyen menekülők Nagyváradra, hol minden tizedik polgárra lehetett egy ilyen menekülőt Teleki Sándor (1879) 1:14. Szigethy István szíves közlése után. Gelich Richárd (1884-1889) 1:49. (1884) Okmánytár: XL. Közlöny, 1848. nov. 13. (156. sz.) Közlöny, 1848. nov. 15. (158. sz.) Közlöny, 1848. nov. 18. (171. sz.)