Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

VIII. Bihar vármegye legnehezebb napjai a szabadságharc alatt, az 55. zászlóalj s az utolsó kényszer-nemzetőrség

számítani, s ezek között is 40-50 fiatal ember volt. Az ilyen gyávákat minden vendégszeretet mellett is nem látták szívesen Nagyváradon. Hodossy úgy segített ezen calamitáson [bajon], hogy november 29-én egy rendeletet küldött

500 a váradi elöljárósághoz, melyben hivatkozva arra, hogy mi a menekülő szerencsétlent szívesen ápoljuk ugyan, de közveszély idején pártolásra méltó nem lehet a gyáva, mindazon pulya lelkű ifjakat, kik zászlóaljaikat és így a nemzet ügyét hűtlenül elhagyva, kényelemmel lézengenek Nagyváradon és annak Erdély felőli vidékein, míg mások a táborban szigorognak, ha épek, utasíttassanak oda, miszerint 48 óra alatt a határszélen parancsnokló Szentpáli József erdélyi nemzetőri őrnagy táborába jelentkezzenek, ellenesetben pedig fogattassanak s kisértessenek oda el. Ezen rendeletre mindenesetre szükség volt, s az intézkedésért csakis elismerés illetheti Hodossyt. Lehet, hogy annak végrehajtásában egyes közegek túlzásba estek, miért föl is szólalt a ház február 3-i ülésében Bethlen János,

501 de ezért, mint nem saját tényéért, Hodossy felelősséggel nem tartozhatik. Hodossy az erdélyi hadsereg élelmezését s ellátását Sántha alispán által végezteté, ki ott volt október óta, előbb a krasznai, mostan a csúcsai táborban. Ő is arról volt szentül meggyőződve, hogy Erdély föladása a reakció s árulás műve. Politikája az volt, hogy mindenáron oda kell működni, hogy az erdélyi hadsereg menjen vissza Erdélybe, hogy így ne kelljen azt Biharnak élelmeznie. A népnek okozott károkat megtéríttetni rendelte. S azon esetben, ha mégis Biharnak kellene az élelmezést teljesítenie, azt elsősorban a lefoglalt Zichy-uradalmakból, s aztán Batthyány József fölkérése folytán vélte fedezhetőnek.

502 November 27-én Katona Elektől 20.700, s aztán Klobusiczky Istvántól 8832 töltényt küldött a táborba, 50 mázsa szalonnára 900 frtot utaltatott ki, annak Debrecenben leendő bevásárlásával Sántha útján Fényes Menyhért bízatván meg, s gondoskodott orvosokról.

503 Vay nem akarván élelmezni a nemzetőröket, december 5-én Olasz Dienes nemzetőri főhadnagy által a megye pénztárából 12.000 p. frtot, 22 font puskaport, 77V

2 font ólmot s 3000 gyutacsot küldött a nemzetőrök számára, Komlóssy Pál raktárnok által pedig nagy mennyiségű kenyeret; s még többnek süttetése végett vett a káptalantól 500 köböl búzát, s megkérte Thurzó alispánt, hogy menjen ki a püspökhöz vagy a káptalanba, és kérjen, mégpedig úgy kérjen búzát, hogy bizonyosan kapjon is.

504 S még azon este megtudván azt, hogy Bem altábornagy Váradra megérkezett, s úgy hallván, hogy ez a nemzetőröket nem szándékszik igénybe venni, sürgöny útján sürgősen értesité Sánthát, hogy az Olasz Dienes által küldött pénzt ne ossza ki hirtelen.

505 A két levélnél az az érdekes eset fordult elő, hogy az utóbbi, dacára annak, hogy később Íratott és küldetett el, már másnap hajnali 2 órakor kézbesítve lett, míg az előbbi csak délelőtt 10 órakor. Bem Nagyváradra, mint Thurzó alispán rögtön értesité a szükséges intézkedések megtételök [megtétele] végett Sánthát, december 5-én du. 5 óra tájban érkezett meg, s 9 Honvéd, 1849. márc. 13. (65. sz.) 0 Okmánytár: XXXVII. " Közlöny, 1849. febr. 7. (21. sz.); Pap Dénes (1870)1:60. 2 Okmánytár: XXXVIII. 3 Okmánytár: XXXIX. 4 Okmánytár: XLI. 5 Okmánytár: XLII.