Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)
VIII. Bihar vármegye legnehezebb napjai a szabadságharc alatt, az 55. zászlóalj s az utolsó kényszer-nemzetőrség
Ezen munkásokat a központi négy városból olyan egyénekből állította ki Hodossy, kik nemzetőri szolgálatot nem teljesítettek. Nehezen győzte ezt a központi négy város, föl is kérte Várad-Újváros közgyűlése december 4-én Hodossyt, hogy miután a város körül készülő védsáncok a megyét is védik, rendeljen ki azok ásatásukhoz a közel fekvő községekből is embereket. 488 Bizony mindezt az égető szükség cselekedtette. Az erdélyi magyar hadsereg már ekkor kiretirált [kihátrált] csúfosan Erdélyből. Annak parancsnoka báró Baldacci Manó volt, ki azelőtt a Károly Ferdinánd gyalogság ezredese vala, s most altábornaggyá neveztetett ki. 489 Baldacci Szamosújvárnál futamíttatott meg. S ki által? — Komisz Úrban által. A nemzetőrség is csúnyául, gyáván viselte magát, de a vezérletben is nagy hiba volt. Baldacci teljesen elveszítette a fejét, s hadsereg vezérletére magát teljesen képtelennek igazolta. Sajátságos, hogy a kútfők a szamosújvári csata napját nagyon különbözőleg jelölik meg. Kemény Gábor báró (valószínűleg sajtóhibából) november 3-ára, Bauer 9-ére, Horváth, Irányi, Szilágyi, Szeremlei, Czetz és Imreh 13-ára, Kővári 14-ére s Szigethy 15ére teszik azt. A hivatalos lapnak pedig egy és ugyanazon számában közlött két tudósítás egyike november 12-ét s másika 13-át említi a csata napjául. 490 Én a kútfők többségéhez csatlakozva, annyival inkább november 13-át fogadom el a szamosújvári csata napjául, mivel a Kossuth Hírlapjának két tudósítója közül mindegyik, kik pedig chronologice [időrendben] adják elő az eseményeket, november 13-ára teszi a szamosújvári csata napját, s mivel Salamon Ferenc és a magyar szabadságharc külföldi katonai leirója: Rüstow, s a román hivatalos és osztrák félhivatalos forrás is ezen napot említik. 491 A szamosújvári csata után Kolozsvárit leírhatlan jelenetek játszódtak le. Kezdett mindenki kételkedni nem a sikerben, hanem a vezetők jellemében. S midőn azt látták, hogy a november 16-i szamosfalvai győzelmesen küzdött előőrsi csata után Baldacci ahelyett, hogy Urbánt üldözné, Kolozsvár föladására határozta el magát, kitört Kolozsvár utcáin a lázadás. Fegyveres tömeg kereste a fáklyák lobogása által megvilágított éjben, s meg is találta és el is fogta Baldaccit és Vayt , s azokat csak gf. Mikes Kelemen szabadította ki honvédéi segélyével. Kolozsvár csakugyan föl lett adva, az erdélyi magyar hadsereg visszavonult Csúcsáig s részben Báródig és Élesdig. Ugyanígy járt Katona Miklós és gf. Teleki Sándor is a nagyobb részint szatmári nemzetőrökkel. Csakhogy itt az összes nemzetőrség gyáva volt. Deésnél november 24-én, (némelyek ennek napját is november 25-ére tették) Úrban ezeket is szétugrasztotta; s úgy elfogta őket a futás, hogy meg sem állottak Nagybányáig. 487 Várad-Váralja, 1848. évi közgy. jkv. 13. 488 Várad-Újváros, 1848. évi közgy. jkv. 298. 489 Bauer Lajos (1870) 50. 490 Kemény Gábor (1863) 149.; Bauer Lajos (1870) 45.; Horváth Mihály (1871-1872) 2:128. (1872); Irányi Dániel - Chassin, Charles-Louis (1860) 2:154.; Szilágyi Sándor (1850:C) 232.; Czetz János (1850) 63.; Szeremlei Samu (1867:B) 1:290.; Imreh Sándor (1880) 30.; Kővári László (Pest, 1861) 117.; Szigethy Miklós 17.; Közlöny, 1848. nov. 28. (171. sz.) — A Windischgratz herceg megbízásából a téli hadjáratról, éspedig, mint Helfert után tudjuk (Geschichte Oesterreich's. IV. Anhang. Anmerkungen. 164., 265.), Nobili által irott hivatalos jellegi munka, miután az csak a magyarországi eseményekröl szól, nem érinti a szamosujvári csatát; Gelich is mellőzi a csata napjának fölemlitését. 491 Kossuth Hirlapja 1848. nov. 22., dec. 1. (124. és 132. sz.); Rüstow (1866) 1:94.; Die Románén der österreichischen Monarchie (1849) 2:194.; Cz.: Szamosújvárnál 1848-ban. Reform, 1870. dec. 25.; Salamon Ferenc: A XI. zászlóalj történetéből. Nemzet, 1889. ápr. 21.; Úrban, Kari (1857), 229.; Úrban, Kari (1863) 168.
