Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

I. A márciusi események hatása s az átalakulás

I. FEJEZET A márciusi események hatása s az átalakulás Bihar vármegyében elkeseredett volt a hangulat egészen az 1845. decemberi közgyűlés óta, midőn a konzervatív párt vérontással erőszakolta ki magának a többséget. Két párt vívott egymással élethalálharcot, s mindegyik párt nagyon erős volt. A Bihar vármegye tanácskozási termében sokszor szenvedéllyel, de mindig erős meggyőződéssel folytatott küzdelem kicsiben hü képe volt az országos küzdelemnek. Egyik táborban a konzervatívek vívtak magának a főispáni helytartónak, Tisza Lajosnak vezérlete alatt. Ez a tábor irtózott az új eszméktől, elve a létező állapotok megbolygatni nem engedése s bizonyos ósdi nézet volt, de egyszersmind a hatalom megtarthatásáért küzdött, s kezében volt a hatalom minden apparátusa. Azonban ez a párt is, minden aulikus tendenciája dacára, magyar volt, csakhogy eszménye a régi feudális s Bécstől függő Magyarország vala. A másik tábort a liberálisok képezték. Vezérök Beöthy Ödön volt, a vármegyének egykori első alispánja s több ízben országgyűlési követe. A liberálisok az új eszmék harcosai valának, elvök a jogegyenlőség, a közös adózás s egy új, szabad Magyarország volt. Táborukban volt az ifjú nemzedék, a vármegyének virága. Esz, tehetség, szónoki képesség s nagyra törő lelkesülés és szilárd hit a közeljövőben, — ez volt a fegyverök. Küzdelmök gygasi [gigászi] vala, egy-egy leveretés nemhogy lankasztotta volna szellemüket, de újabb erőfeszítésre ösztönzé őket a jövő mérkőzésekre. Azonban ez a párt is csak oly dinasztikus érzületű volt, mint a konzervatív párt. A márciusi napok küszöbén egy újabb körülmény adott tápot a két párt közötti elkeseredésnek. Március 9-én közgyűlése volt a vármegyének. Ezen közgyűlés mitsem végezett, harmadnapig tartó szenvedélyes vita folyt afelett, hogy a gyűlés alatt magukat szólásra jelentendett szónokok sora ki által jegyeztessék föl. A közgyűlésen a főispáni helytartó s az első alispán távollétében elnöklő Sántha György másodalispán az ismét bekövetkezhető vérengzésektől félve, március 11-én eredménytelenül eloszlatá a gyűlést. Március 13-ától 16-áig több ízben sürgették gyűlések tartására az alispánt, de ő ezen méltányos kívánalomnak a következményektől való féltében soha sem engedett, mindkét eljárásáról azonban jelentést tett a helytartótanácsnak. A helytartótanács március 21-i ülésében 12967/13765. számú, az alispánhoz március 31-én érkezett s eddig nyilvánosságra nem jutott határozatában

1 helytelenítette az alispán eljárását. Sántha György ezen helytartótanácsi leiratra tett sajátkezű jegyzetében azt írja, hogy a történhetett hibákért a helytartótanácsot okolja; miért voltak mindenben oly késedelmesek, hogy soha annak idejében a megkívántatott intézkedéseket ki nem adták, s ha adtak is valamit, az is csak zavart okozott kétértelműségével. "Könnyű odafenn — írja — távolról és post festum [ünnep után] okoskodni, hajh de nehéz itt lent Biharban a megyei 1 Okmánytár: IV.