Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

I. A márciusi események hatása s az átalakulás

kormányzást vezetni; ezt én érzem." A pesti események hírére azonban, még a helytartótanács hivatolt [hivatkozott] leirata vétele előtt, indíttatva érzé magát Sántha György alispán az idő komoly fejleményei fölött tartandó értekezés végett március 20-ának délutáni 4 órájára tanácskozmányi ülés hirdetésére. A tanácskozmány a megyeházán tartatott meg, s a nagyváradi közönség csatlakozásával népgyüléssé alakult át. Ezen népgyűlés elfogadta a pesti 12 pontot, s ahhoz csatolta még azon óhaját is, hogy a fejedelem az év egy részét Budapesten töltse. Kimondotta továbbá, hogy Reviczky Menyhért a követségből hívassék vissza, helyébe Beöthy Ödön küldessék föl, s e célból március 27-ére megyei közgyűlés hirdettessék. Elhatározta végül, hogy a közbéke és rend, a személy, és vagyonszabadság biztosítására polgári őrség állíttassék, s ennek fővezéréül Beöthy Ödönt el is választották. VáradÚjváros polgármestere: Bende Péter Beöthy Ödön karjára nemzeti szalagot tűzött; Szlávy László királyi tanácsos felszólítására Sántha György másodalispán is feltűzte a nemzeti szalagot, melynek viselése közakarattal elhatároztatott. A megye házára és a városok házaira is kitüzetett a nemzeti lobogó. A népgyűlés határozatának szövegezésével s közzétételével Lukács Györgyöt bízta meg a népgyűlés, ki ezen megbízatásának elismerésre méltólag megfelelt.

2 Később a katonaság is föltűzte a kokárdát. Nagyváradon az osztálytábornok ment jó példával elő, s az összes helyőrségi tisztek követték őt. Negyvennyolc óra alatt huszárok, dsidások s gyalogok nemzeti kokárdákkal lettek földíszítve, melyeket női kezek gyárszerüleg állítottak elő. Ezzel a lakosság és a katonaság közt, az utóbbinak tartózkodó magatartása folytán előállott hidegség, mely már-már itt-ott az ingerültségig fokozódott, és szétromlással fenyegette az eddigi barátságos viszonyokat s a társadalmi összhangot, megszűnt, s ismét helyre állott a volt szívélyes viszony a polgárság és a katonaság közt.

3 A most említett népgyűlés ledöntötte azon válaszfalat, melyet eddig a vármegye férfiai közé a pártoskodás emelt. "Leraktuk a fegyvert — írja Lukács György most hivatolt [hivatkozott] kiáltványában s egyszersmind a Pesti Hírlapban

4 —, mellyel hosszas pártküzdelmeinket átharcolánk, és felejtését ígértük a borús múltnak, hogy egy szebb jövendő készítésében mindnyájan együtt munkálkodhassunk." S valóban az egész magyar világ alatt, miként népünk az 1848^49-i korszakot nevezi, nem volt Bihar vármegyében többé pártoskodás és pártviszály. A szabadság tavaszi napsugara s később a fenyegető veszély tudata egybeforrasztott minden nézetet. A szabadság biztosítása s a haza megmentése: ez vált közös jelszóvá. Ez volt Bihar vármegyének s Nagyváradnak békés forradalma. Másnap, március 21-én este nagyszerű ünnep szintere volt Nagyvárad. A város kivilágíttatott, s az ifjúság és a nép ezrei hazafias dalok hagoztatása s tarackok dörgése között fáklyászenével tisztelték meg a vármegyének a haza szolgálatában megőszült fiát: Beöthy Ödönt. S a rend rendőrök nélkül is fenntartatott, s a fáklyák kihamvadtával az óriási tömeg szép csendben hazaoszlott. A kivilágításon s a fáklyászenén kívül díszlakomák és táncvigalmak érték egymást, s maga a katonai tisztikar is, melynek élén Gláser altábornagy s Vetter alezredes, ki a 37. gyalogezred 3. zászlóaljának parancsnoka volt, állottak, nehezen 2 Okmánytár: III. 3 Vetter Antal, Adalékok az 1848—49-ki magyar függetlenségi harc történetéhez. Hazánk 3:10-23., hivatkozás: 21. (1885) 4 Pesti Hirlap, 1848. márc. 29.